Fradi-továbbjutás, mellékesen

Azért ez már a vicc kategória: idejön ezerötszáz angol szurkoló, ettől a fradisták jobban felizgulnak, mintha Maya Gold telepedne az ágyukra, és a híradók órákon keresztül csakis a belváros leamortizálását tudják bemutatni. Az tulajdonképpen rendben is van, hogy néhány száz hülyegyerek módszeresen agyonveri egymást, ha éppen ezt a nemes foglalatosságot látják életük értelmének, hát ne zavarjuk meg őket, ám mindenkinek jobban esne az ilyen hirig, ha nem Budapest kellős közepén történne, hanem mondjuk jó távol innen, egy kihalt mezőn, ahol senki nem lehet tanúja a virtuskodásnak.
Jó úton járunk a hírhedtség felé, Budapesten például két angolt sikerült megkéselni, ami nemzeti rekord. A sajtó pedig kötelességtudóan beszámol mindenről, az efféle hírek még megelőzik Zalatnay Cini nemi életének részletes kitárgyalását is, pedig az most nagy esemény mifelénk.  Joggal kérdezhetik: ahol a média ott van, miért nincs jelen a rendőrség? A Fradi-Millwall meccs délutánján például mindenki tudta, hogy a Váci utcában kezdődik a testmozgás. Kimentünk, persze, hogy kimentünk mi, újságírók is, pedig ugye néha az lenne a jobb, ha magasról tojnánk az efféle eseményekre. Csakhogy azt azért ma már nem divat elhallgatni, ha majdnem megszűnik létezni a Vörömarty tér... Szóval kimentünk, és láttunk két rendőrt.
Kettőt. Jópofa, fiatal srácok voltak, kék egyenruhában, új satyekkal a fejükön, még gumibot is lógott az oldalukon, úgyhogy igazán harcias kinézetük volt. Pedig legalább ötszáz angol sörözött szétszórva, akiket tán nemcsak a fradistáktól, hanem az előző esti pofozkodásból okulva egymástól is meg kellett volna védeni, de a jelek szerint ezt a két rendőrt tökéletesen elegendőnek tartották a rendteremtésre. Míg ezen értetlenkedtünk, meg is érkezett vagy kétszáz ferencvárosi a Váci utcából: egyáltalán nem siettek, jó öt percbe telt, amíg végigvonultak a Ferenciek teréről, lett volna idő különféle megelőző taktikákat kidolgozni. De nem történt semmi, a zöldek nyugodtan masírozhattak, beengedték őket az angolokkal tömött Vörösmarty térre. Három percig tartott a móka, eközben rendőrpárosunk nagy lelkesedéssel szaladgált ide-oda a siker legcsekélyebb reménye nélkül, de ők legalább megpróbálták megfékezni az embereket.
{p}
Aztán, mint a csatákat hajdan eldöntő nehézlovasság, hatalmas szirénázások közepette érkezett vagy nyolcvan kolléga, akik azonnal hozzáláttak a szakkönyvekben csak tömegoszlatásként emlegetett gumibotozáshoz (az egyik egyenruhás mindazonáltal viperával hasított egy szurkoló fejébe, legközelebb tán lándzsa is lesz nála), és pillanatok alatt vége lett a dobálózásnak. Mondhatnánk, elsimerésre méltó gyorsaság - tényleg az. Ám mivel a rendőrök sem hülyék, nyilván nekik is megvannak az informátoraik, gyanúnk szerint egész nap ott kuksoltak autóikban néhány méterre a tértől, és csak arra vártak, mikor lehet megindulni. Pedig úgy hisszük, a megelőzés is egy rendteremtési forma, bár kétségkívül szelídebb, és még viperát sem lehet közben használni. Ha kétszakasznyi rohamosztagos álldogál a Váci utca elején és végén, nekünk most nem lenne miről írnunk, mert egyszerűen nincs balhé - de úgy fest, a tévékben is bemutatott határozott fellépés szükséges néhány rendőri vezető imidzsének kialakításához. És még mi akarunk Európa-bajnokságot rendezni...
Az egészben az a szomorú, hogy néhány idegbeteg huligán és buta parancs miatt eddig még egy szót sem írtunk a Ferencváros 3-1-es győzelméről és továbbjutásáról. Holott most aztán megérdemlik a méltatást a zöld-fehérek, elvégre egy káprázatos első félidővel hamar eldöntötték, melyik gárda is juthat a legjobb negyven közé az UEFA-kupában. Jön újabb négy csapat, újabb négy meccs, és az ötös csoportok első három helyezettje bekerül a legjobb 32 közé - nem, nem buktunk meg matekból, egyszerűen arról van szó, hogy a 24 továbbjutó kiegészül a Bajnokok Ligája nyolc kiesőjével. Fájdalom, egy körrel korábban a Fradi is a BL-ből zuhant ki, pedig az lett volna az igazi kasszasiker. Az európai szövetség ugyan az UEFA-kupát is egy mini Bajnokok Ligájává akarja fejleszteni, például a csoportkör bevezetésével, de az itt nyerhető pénzek ebben az évben még töredékei a nagy tesónál osztogatott javaknak. A televíziós jogdíjakkal, a továbbjutási prémiummal, a jegybevétellel együtt is legfeljebb négyszázmillió lehet az FTC bevétele, csakhogy ennek a fele elmegy a kiadásokra. Ugyanakkor legalább van minek örülni: egy magyar csapat kivert egy angolt - hasonló csibészség utoljára húsz éve, még a nagy Videotonnak sikerült.
Szombaton pedig azt várjuk, hogy egy svéd együttest is sikerüljön felülmúlni. Azaz "a" svéd együttest, hiszen Lothar Matthäus alakulata világbajnoki selejtezőt játszik a skandinávok ellen. Ha a magyar válogatott nem kap ki, egész jó esélyekkel várhatja a további fellépéseket, ellenkező esetben viszont búcsút mondhatunk a németországi álmoknak. Bár a svédek jóval erősebbek, és nagy meglepetés lenne, ha nem győznének, egy pozitívumot már most leírhatunk: a jövő héten nem a bűnügyi hírekkel kezdjük majd a beszámolót.