Pattog a labda a Kárpát-medencében

Ezúttal már nem is csak labdarúgásban versenyezhetnek a szomszédos országok magyarlakta területeinek csapatai, hanem kézilabdában, pingpongban (becsületes nevén asztaliteniszben) és sakkban is. Persze, a fittség kevés, fejben is erősnek kell lenni, merthogy a szervezők mindenhol egy történelmi vetélkedőt is versenybe iktattak.
A Kárpát-medencei kupaviadal tehát egy évvel elindulása után hatalmas sikert aratott, és ezt a kormány (minő meglepetés: egyetértésben az ellenzékkel) Kű Lajosnak egy Széchenyi-díjjal köszönte meg. Az oklevélen pedig a következő, igazán szívet melengető szavak olvashatók: "A csüggedést nem ismerő türelemmel teljesítve kicsi és nagy hazafiúi tisztét." Merthogy Kű Lajos megtette, amit megtehetett: általa több ezer kárpát-medencei gyerek érezhette igazán magyarnak magát. Ezek a srácok idegen országban élnek, ahol néha azért bántják őket, mert magyarnak születtek, de ez a diákbajnokság megtette, amit a politikai nem tehet meg: közelebb hozta egymáshoz a kárpátaljai, felvidéki, erdélyi meg bácskai magyar fiatalokat.
Szerencsére sokan Kű Lajos mellé állnak az egykori futballistasztárok közül, jönnek a támogatások belföldről és külföldről egyaránt, így jó esély van rá, hogy egyre több gyerek kapcsolódjon be a versenybe, és valamikor jövő nyáron megint egy színvonalas döntőt rendezhessenek.