Fejjátékból elégtelen

Lám, megint van okunk vigadni: a Ferencváros jó játékkal döntetlent ért el a Feyenoord ellen az UEFA-kupában, így okkal reménykedhetünk benne, hogy csoportjában az első három között végez és továbbjut. Ráfért már ez a siker a válogatott meccseken úgyis mindig lenullázott magyar futballra, mi több, most még a szurkolóknak sem sikerült plasztikai műtéteket végezniük egymáson, hát joggal volt büszke erre a csütörtök estére minden ferencvárosi.
László Csaba azért morcoskodott picit. A Fradi edzője például azt sérelmezte, hogy a magyar mentalitás megint megnyilvánult: a zöldek dicsérete helyett sokan inkább a holland együttes bénaságát zengték. Pedig Ruud Gullit csapata tényleg csúfosan játszott a Puskás-stadionban, halványan sem emlékeztetett arra a garnitúrára, amely odahaza hétről hétre kitömi ellenfeleit. Más kérdés, hogy a hollandok lenullázásához azért a Ferencvárosnak is volt némi köze, hiszen az okosan, taktikusan és meglepően bátran játszó FTC kis szerencsével meg is nyerhette volna a meccset. Csakhogy Tőzsér valahonnan a budai hegyekből rúgott gólját egy védelmi rövidzárlat semmissé tette, így a szenzáció helyett meg kellett elégednünk a bravúrral.
A nagy kérdés persze az: december közepére meglesz-e az igazi szenzáció. Van rá esély, persze hogy van: ehhez a borítékolható gelsenkircheni vereség után le kell győzni hazai pályán a Baselt, majd pontot kell lopni az akkor már vélhetően kiesett Heartstól. Nem tűnik éppen megoldhatatlan feladatnak, amennyiben akkorra fejben is rendben lesznek a fradisták.
{p}
Merthogy fejben most még egyáltalán nincsenek rendben. Idehaza ugyanis roppant mód szeretik magukat az egyenlőbbnél is egyenlőbbnek tekinteni néhányan a ferencvárosi játékosok közül. Újpesten még valahogy elfogadtuk, hogy Szűcs Lajos tíz percet hisztizett két bedobott betondarab miatt (félreértés ne essék, csúnya dolog a hajigálás, de sajnos ez velejárója az efféle párosításnak, Vlaszák Géza is nyugodtan házat építhetne az Üllői úton neki szánt terméskövekből), ám amit Debrecenben művelt a fél FTC, az már igencsak mosolyogtató volt. A Loki ugyanis éppen készült agyonverni a zöldeket, amit az értelemszerűen picit nehezen viselt el, és amikor Szatmári egy reklámtáblába borította a labdáért futó Balogot, kitört a balhé. (Szegény szponzor meg foghatta a fejét, mert nem a kamerával szemközi oldalon történt mindez, így lemaradt az ötperces ingyenreklámról...) Jó ideig taszigálták egymást a debreceniek és a ferencvárosiak: hogy Balog nehezményezte a billentést, az még rendben is van, ám hogy Rósa középpályás miért szerette volna leharapni Szatmári orrát; hogy Haáz technikai vezető miért akarta felpofozni a komplett debreceni lakosságot; hogy az idegileg egyre labilisabb Szűcs kapus meg miért sprintelt hetven métert, hogy ordibálni kezdjen a bíróval, azt bizony nem értjük. De itt ez most még belefért, a játékvezető mindenkivel elnéző volt. Ám ha ugyanezt az ámokfutást mondjuk a Schalke ellen mutatják be a ferencvárosiak, a derék külhoni sporttárs három játékost zavar az öltözőbe, a német csapat meg bosszúból egy szolid ötöst hint. Úgyhogy némi önuralmat nem árt kölcsönözniük László Csaba tanítványainak, mert ami itthon megengedett, azt odakint kevésbé díjazzák.
A Fradi azonban csak három hét szünet után, november végén folytatja várt menetelését az UEFA-kupában, addig ugyanis még egy válogatott meccs vár ránk. Ez az a fellépés, amely előtt végképp nem kell megijednünk (ráérünk utána), mert Málta azért még mindig nem tartozik a legyőzhetetlen ellenfelek közé. Egy ikszre például mindig jók vagyunk a szigetország legjobbjai ellen, az 1990-es világbajnoki selejtezőkön kétszer is döntetlenre sikerült végezni. Egyetlen máltai focistaként azóta ismerjük a háromgólos Busuttil nevét... Az idegenbeli remi akkor Mezey György állásába került, most alighanem hasonló sors várna Lothar Matthäusra, ha nem ő lenne saját maga főnöke is. Erős a gyanúnk, hogy a derék német már kirobbanthatatlan a válogatott éléről, és legfőbb hadúrként addig marad, amíg a kedve - azaz sokak szerint üzleti érdekeltsége - tartja.
Tőlünk aztán maradhat, a válogatott világbajnoki esélyein sokat már nem tud rontani, de azért a presztízs miatt lehetőleg verjük meg Máltát. Sőt, jobban belegondolva, igenis fontos az eredmény: mert ha győz a magyar csapat, még reális esélye marad a negyedik helyre.
Becsüljük meg - lesz ez még rosszabb is...