Győztes fradizmus

Üdvözlöm jómagam is a tréner döntését, elvégre az már mégsem járja, hogy a múlt év végi utóharcokban (pécsi kupanyolcaddöntő meg a levezető edzések sora) megfáradt játékosok netán egy nappal korábban kezdjék meg a felkészülést a roppant nehéznek ígérkező tavaszi szezonra. Mert lássuk csak, mi vár a Ferencvárosra a következő hónapokban: bár az UEFA-kupából a jó nevű Basel óriási szerencsével, továbbá három pont előnnyel kiütötte a zöld-fehér csapatot, még mindig irgalmatlan mérkőzések várnak a már így is erején felül teljesített társaságra. Az még hagyján, hogy tizennégy, sőt a Fehérvár esetleges túlélése miatt talán tizenöt kőkemény magyar bajnoki elé néz az FTC, ami hetente ugye egy teljes mérkőzést (továbbá utazást, pszichológiai felkészítést, Fradi-induló-tanulást) jelent - pluszfeladatként még áll a csapat a hazai kupasorozatban is, és a Kaposvár elleni Üllői úti összecsapás kétségkívül rendkívüli jelentőségűnek ígérkezik. Elvégre ferencvárosi siker esetén esély kínálkozik a kupagyőzelemre, amelyet már tavaly is három-, egyes beszámolók szerint négyezren ünnepeltek a Puskás-stadionban.
A fradizmus tehát megint győzött: bár a teremtornán a Pécs elleni 5-1-es vereség után a kárörvendő ellendrukkerek kissé félreérthetően magyarázták a Fradi és a szív szavak jelentését, nem szabad foglalkozni ezekkel a felhangokkal. A torna igenis sikeres volt, a Honvéd ellen például már egyetlen alkalommal sem esernyőzték meg a válogatottból kirobbanthatatlan Gyepes Gábort, amely kétségtelen előrelépés a Pécs-meccshez képest. Egyedül Sowunmi Thomas pályára lépése torkollott majdnem tragédiába, hiszen a támadó csúnyán összefejelt egyik ellenfelével, így másfél hétre kiesett a nagyon fontos januári felkészülésből. Kész szerencse, hogy január végén, a szovátai edzőtábor alatt senki sem sérült meg, holott László Csaba nagyon meghajtotta a fiúkat, amikor egy régi kőbányában kellett perceken keresztül lépcsőzniük.
{p}
A Ferencváros így kimaradt a terembajnoki döntőből. Ez tökéletesen meglátszott a nézőszámon, hiszen így azok a debreceni szurkolók is ki mertek menni a Főnix-csarnokba, akik tavaly éppen biztonsági okokból maradtak távol. Persze már rég nincs itt futballhuliganizmus: láthattuk, a ferencvárosiak is békés ivászatra invitálták a kispestieket, csak a fölöslegesen felállított rendőrkordon miatt kellett jó húszméteres távolságból elhajítani azokat a sörösüvegeket, és így természetesen a hatóság felelős azért, hogy néhányan a szájuk helyett a fültövükre kapták a nedűt. Békülni akart az újpesti és diósgyőri kemény mag is, ám azok a gaz rendőrök megakadályozták egymás simogatását, pedig többen már gáztól könnyes szemekkel készültek arra, hogy elássák a baseballütőket. Az egyik, vélhetően nem betegség miatt kopasz újpesti lány például, csapata iránti odaadásból jelesre vizsgázva, saját testi épségét kockáztatva csimpaszkodott a kerítésen, hogy minél közelebbről fejezhesse ki jókívánságait az átellenben székelő kétszáz miskolcinak, és nagy lelkesedésében még az sem zavarta, hogy környezetében mindenkit beterített a szájából záporozó nyálesővel. Sőt a megbonthatatlan barátság jegyében hamarosan már az egész Újpest-tábor szeretkezésre invitált egy piros sálas, mutatós hölgyet, aki középső ujja szapora lengetésével jelezte, hogy nincs ellenére az udvarlás ilyen formája. Mindennek a tetejébe pedig a pápai selejtezőn a soproni szurkolók még azt is mosolyogva fogadták, hogy, a győrieknek javasolt ingyenes fogászati műtétjüket megelőzendő, a rendezők végül érvényes jegyük ellenére sem engedték be őket a csarnokba, hiszen nekik úgy is megérte oda-vissza háromszáz kilométert utazni, hogy csak kívülről szurkolhattak szeretett csapatuknak.
A terembajnokságot végül az MTK nyerte a Győr előtt, de a legnagyobb győztes a szurkolók mellett természetesen a Ferencváros. Mert a csapat vezetése megint nyomatékosította, amit többen időnként megpróbálnak figyelmen kívül hagyni: az FTC igenis első az egyenlőek között.