Nem a győzelmeket számolják...

Az Utánpótlás Futball 7 című lapban máskor is olvasni lehet a viharsarkiakról, az ország legismertebb utánpótlásműhelyei közt emlegetik az övékét. Szokolay Sándor testnevelő (egyben elnök) szilárdan hisz benne, hogy a kétszáz gyerek többsége hétről hétre páratlan sikerélményhez jut, s bár mottójuk szerint nem győzelemre játszanak, azért kár lenne elhallgatni sikereiket. Például azt, hogy 1998-ban a spanyolországi Bilbaóban, a korosztályos Nike világtornán hazánk képviseletében - mint a 14 évesek korosztályának legjobb csapata - csak a legjobb négy közé jutásért vívott meccsen estek ki, büntetőkkel. Hosszú lenne felsorolni, mi mindent nyertek azóta, de a 12 és 14 éves korosztályúak Góliát Kupát nyert gárdája semmiképpen sem maradhat ki. Hiába függesztették fel ugyanis a Bozsik-programot, Békés megyében a szövetség egymillió forintot ,,kiszorított" a kicsiknek. A legbüszkébbek mégis arra, hogy a tavalyi, országos zánkai kiválasztón 28-an ott lehettek közülük.  Miben látja a képzés eredményességét Szokolay Sándor? - Tíz évvel ezelőttig a hat-tíz éves gyerekek képzésére vajmi keveset fordítottak a klubok. Mi pedig már a "végzős" óvodásokat is bevontuk a játékba, tehát kilenc korosztály gyakorol, a kicsik kevesebbet, a nagyok többet. És rengeteg meccset vívunk, két saját tornánk egyre terebélyesedik, nyári EU-goal fesztiválunkat szeretnénk a legnagyobb közép-európai tornává fejleszteni. A környékbeli városok is segítenek, így idén közel száz csapatra számítunk.
Nyolc éve lettek önállóak, tulajdonképpen az NB I-es Előre FC szárnyai alatt, de mára több okból is változott a helyzet. A legdöntőbb, hogy a városvezetés mostantól élesen kettéválasztja a nagyok és kicsik támogatását. Az eddig kizárólag üzleti alapon muködő focisuli sokéves vándorlás után papíron is pályát kap.
Az elnök legnagyobb bánata, hogy egyre kevesebb beérett játékosuk kap helyet az NB I-es csapatnál. Rendre elkerülnek a fővárosba vagy más klubokhoz. Pedig a névsor tekintélyes: élén a fradis Balog Zoli áll, aki gyakran eljön, hogy díjakat adjon át a csabaiak tornáin, büszkén emlékezve rá: egykor Jaminában, Szokolay tanár úrnál kezdett...
Mondhatni, amiről fentebb szó volt, csak nagyon pici szeletkéje vajúdó futballunknak. És hozzá kívánkozik a sürgető kérdés: jó, jó, de mikor lesz ebből ismét jó válogatott? Both József a minap éppen egy góliátos edzőképzésen Békéscsabán járt, neki is feltettük a kérdést. A korosztályos válogatottak munkáját összefogó szakember a következőket mondta: - Rövid távon jelentős előrelépésre aligha számíthatunk, még akkor sem, ha 16 éveseink válogatottja decemberben Londonban Anglia válogatottja ellen nyolcezer néző előtt 0-0-s döntetlent játszott. Ezzel együtt ez a korosztály már kifutotta magát, akárcsak a két évvel idősebbek. A jövő azoké, akik majd utánuk jönnek, akiket most már évente Zánkán összegyűjtünk, és akikről mindent rögzít a számítógép is. Válaszom: szerintem velük kezdődhet új fejezet.