Foci ekhós szekéren

A történet szívet melengetően szép, és azzal biztat, hogy egyszer majd talán újra lesz nálunk is labdarúgás. A magyar futball ugyanis a teherautók ponyvája alól hajtott ki. Miként a színművészet bölcsője az ekhós szekér volt, úgy rázatta magát a lestrapált GMC-ken az ötvenes-hatvanas évek valamennyi számottevő labdarúgója. A hírnévvel együtt aztán jött a távolsági Ikarus, a párnás vasúti kocsi, de addig papundeklitáskán vertük a blattot a ponyva alatt. Ha valamit elrontottunk, jó, ha visszamegyünk a "kályhához".
A magyar foci nagyon el van rontva, kezdjük hát elölről! Ha egy színész belebonyolódik a szerepébe, elesik a színpadon a saját lábában, felborogatja a díszleteket, javára válik, ha néhány esztendőt lehúz az "ekhós szekéren". A mi sztárjainknak sem árt, ha rájönnek: egy egyenes rúgásért még nem jár automatikusan a légkondis autóbusz, repülőgépüléssel, hangulatlámpával. Minden extra szolgáltatásért meg kell dolgozni keményen. Akárcsak az élet más területein. Ha ezt üzente a tulajdonos a játékosainak a szegedi példával, akkor hajrá, REAC! Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a nemzeti bajnokságot - amolyan nyílt rendszerben - bátran bonyolíthatnák amatőr alapon is. Sokkal rosszabb nem lehet, de ezt a romhalmazt legalább az alapjaitól kezdve építhetnénk újra.
Ahhoz pedig nélkülözhetetlen a ponyvás autó!