Ásványvíz után sör

Persze ezzel a fináléval azért bánjunk még csínján, hiszen mifelénk a hármas bírói sípszavakkal általában nem szokott befejeződni egy-egy meccs, illetve bajnokság. Most olyan különlegességek zavarhatják még meg a jól megérdemelt pihenést, mint a Honvéd és az MTK kizárása, a Békéscsaba pontjainak mínuszba fordulása vagy éppen Adem Kapic feljelentése miatt a Ferencváros hátrébb sorolása - de legalább nem unatkozunk a következő hetekben sem, amíg a Vasas és a Pápa meg nem kezdi világraszóló sorozatát az Intertotó Kupában.
Amibe viszont már senki nem köthet bele, az a Debrecen bajnoki címe. A Loki fennállása óta először ünnepelhetett, és ha ugyanezt a klubmodellt követi továbbra is, akkor bőven lesz még lehetőség a pezsgőzésre. A csapat mögött ugyanis Szima Gábor személyében egy tőkeerős támogató áll, aki csodák csodájára mindig pontosan fizet, és képes volt visszacsábítani azokat a - magyar szinten annak nevezhető - sztárokat, akik debreceni kötődésük okán a város együttesének fellendítését tűzték ki életük céljául.
Ilyen ember például Sándor Tamás, aki megfordult Olaszországban, Törökországban, Izraelben, ám igazán jól mindig csak a Lokinál érezte magát.
- Az aranyéremnek hároméves sztorija van - mosolygott a kiváló irányító. - Izraelből már nagyon hazafelé kívánkoztam, de természetesen csakis a Debrecen érdekelt. Az lett volna a nagy álom, hogy a százéves évfordulóra, 2002-re nyerjük meg a bajnoki címet; ez nem sikerült, mert abban az évben velem együtt még sokan külföldön játszottak. Éppen a szezon végén hívtam fel a Hollandiában futballozó Dombi Tibort, te, Kicsi, menjünk haza, és nyerjük meg az aranyat. Kicsi hümmögött, látszott, nem nagyon figyel rám, mert éppen vezetett, de azért beleegyezett, és azon a nyáron mindketten a Lokihoz igazoltunk. Már jóval később derült ki, hogy Dombi Tibi teljesen átsiklott a csekélység fölött, miszerint én aranyat akarok nyerni, így itthon még egyszer a fejébe kellett vernem...
{p}
Kicsi persze jót nevet a régi sztorin. Neki különösen jól jött ez a bajnoki cím, elvégre legálisan ihatott alkoholt - ahogy végigszaladt a vörös szőnyegen átvenni az érmet, egy dobozos sör tartalmát döntötte magába. Persze ezt is össze lehet kapcsolni egy régebbi történettel. Amikor még Szentes Lázár volt a Loki edzője, megtiltott mindenféle egyéni kezdeményezést, és a játékosok kizárólag szénsavmentes ásványvizet ihattak. Ezt azért nem sikerült mindig betartatni, és előfordult, hogy egy debreceni étteremben az egyik futballista a vacsorára kért csirkeszárnyhoz egy korsó sört rendelt. Biztosra ment, elvégre estefelé Szentes Lázár már nem szokott kimozdulni otthonából. Ahogy az lenni szokott, Szentes azon az estén éppen kimozdult, és az ominózus étterembe tért be. Hősünk nagy meglepetésében egyben nyelte le a csirkeszárnyat, de volt még annyi ideje, hogy az asztal alá rejtse sörét, amely így ott pihent másfél órán keresztül - megúszta, de a nagy ijedtségre literszámra ihatta az utált ásványvizet...
A Pécs elleni meccs után nem a víz, de nem is a sör volt a nyerő, hiszen a fiesta alkalmából csapra vertek egy ötszáz literes boroshordót - fájdalom, annyian voltak az ünneplők, hogy ebből sem jutott mindenkinek. A mintegy tizenötezer ember sorra énekelte a nótákat, ám a játékosoknak vissza kellett magukat fogniuk, a tulajdonos ugyanis fejenként félmilliós büntetést helyezett kilátásba, ha valamelyik labdarúgó az ellenfeleket avagy az RTL Klubot becsmérlő danolászásba keveredik... Sportszerűségből jeles, erről talán példát vehetnének az Újpestet általában nagy hévvel szapuló ferencvárosi játékosok is.
A szurkolók persze idővel elfáradtak, a bor elfogyott, a játékosok hazatértek, innentől kezdve lehet a jövővel is foglalkozni. Például azzal, hogy vajon melyik stadionban is játszhatja majd a Loki a Bajnokok Ligája selejtezőjét, hiszen a debreceniben egy igényesebb külhoni ificsapat is fintorogva edzene, a legközelebbi megfelelő pálya a Megyeri úton van. Úgyhogy az ünneplésnek vége, jöhet a munka.