Kishitűség ellen

No de nem akarunk kishitűek lenni, ezért el sem tudjuk képzelni, hogy a magyar csapat ne küldené vissza halászni és rákászni a derék izlandi atyafiakat. Nem mintha mostanság oly simán szoktunk volna győzni a szigetországban, hiszen míg jó két évtizede nemzeti gyászt váltott ki idehaza, hogy csak egy laza hármast gurított odakint a magyar válogatott, azóta már a pontszerzés sem sikerült. Két meccsen két vereség, bár optimizmusunkat azért erősítheti, hogy csak nem legyőzhetetlen Izland együttese, Budapesten kétszer is sikerült meglepni az ellent. De azért nem árt az óvatosság, taxisofőrök például még véletlenül se kísérjék el a válogatottat: elég egy vereség, és az aktuális szövetségi kapitány jól lefejeli őket.
Az aktuális szövetségi kapitány most Lothar Matthäus, de alighanem a búcsúmeccse lesz a szombati, amennyiben elmarad a győzelem. Bár, a csoda tudja: hasonló eredmények, azaz eredménytelenségek miatt már minden magyar edzőt háromszor fenéken rúgtak volna, ám Matthäus unikum, mellette kitart a szövetség, és kitartanak a szurkolók is. Ez mindenképpen jó, végre egységfrontba tömörült a nemzet (ekkora egyetértés utoljára akkor volt, amikor bevezették a szabad szombatot), de ha már ennyien istenítik ezt a derék németet, valamit végre fel is kellene mutatnia - avagy bevallottan legyünk kishitűek, és tűzzük ki legfőbb célként a világbajnoki selejtezőkre, hogy bírjuk szusszal legalább az első félidőket, és minden meccs után sikerüljön mezt cserélni az ellenféllel.
Eredmény pedig egyelőre nincs, leszámítva néhány barátságos győzelmet, ami az ellendrukkerek lecsendesítésére elég, a vb-re jutáshoz viszont nagyon kevés. Egy évvel ezelőtt például győzött a válogatott Németországban, ami elképesztő presztízzsel járt Matthäus szempontjából. Persze akkor még előttünk voltak a vb-selejtezők, simán fel lehetett tüzelni az embereket, de mára azért alaposan megváltozott a helyzet. A legjobb példa erre a lapzártánk után játszott franciaországi mérkőzés, amelynek küszöbén a kapitány egyfolytában csak arról beszélt, mellékes az eredmény, a lényeg a felkészülés. Ha most szemérmesen elsiklunk azon apróság mellett, hogy a világ egyik legjobbjával vívott mérkőzés vajon mennyire hasonlíthat a harmatgyenge izlandi válogatottól elvárható produkcióhoz, még akkor is ott van Matthäus visszafogottsága.
Eddig mindig fontos volt az eredmény, vajon most miért nem az? Talán azért, mert a kapitány is rádöbbent, a barátságos meccsek esetleges sikereivel ma már nem tudja eladni magát, és elfogadható egy hatgólos vereség is, ha utána kiszenvedjük az izlandi győzelmet. Valóban így van, de ez a magatartás mintha azt sugallná, hogy maga Matthäus is kishitűvé vált... Igaz, amikor kilátogattunk a válogatott egyik edzésére, nem úgy tűnt, hogy a kapitánynak gondja lenne az önbizalmával - no meg a technikájával, mert amikor beszállt kicsit labdázni játékosai közé, bizony egyáltalán nem vallott szégyent. Labdabiztonságával ellentétben stábja már nem a régi, elvégre az eddigi pályaedző, a mostanság kissé feszült László Csaba önként meglépte, amit úgyis megléptek volna helyette, és, kirúgását megelőzendő, felmondott. Az MTK fiataljaival foglalkozó Szalai László lett a másodkapitány, aki remekül beszél angolul és németül, így nem gond megértetnie magát Matthäusszal. Ellentétben mondjuk Szűcs Lajossal, aki a kapitány szerint megunta, hogy rá mindig csak a kispadon számít, ezért lemondta a válogatottságot. A ferencvárosi kapus persze állítja, ő nem mondta le. A vita döntetlen, az ügy szánalmas, maradjunk annyiban: az elmúlt három évben Szűcs nagyjából tizenöt alkalommal jelentett sérültet, így aligha kellene favorizálni a szerepeltetését. Gyanítjuk, a német nagyfőnök többet nem is favorizálja, így Szűcs Lajos a június eleji válogatott meccs első bukottja.