Ordított a Sátán

Éppen indulok az amerikai énekes-sátán, Marilyn Manson budapesti koncertjére, amikor bemondja a tévé, hogy Szikora Robi magyar könnyűzenész bevette magát a budavári Mátyás-templomba, és ott az oltár előtt kéri a jóistent, történjék valami, ami miatt elmaradhat a magát rock-Antikrisztusnak nevező rettenetes világsztár pesti fellépése. Szikora egyébként mindennap rózsafüzért imádkozott az utóbbi időben, hogy Manson ne legyen képes a magyar fővárosban énekelni, azaz ördögi propagandát folytatni.
Mellesleg egy nappal korábban a horvátországi Pulában kellett volna koncerteznie az amerikai bandának, de a szomszéd államban olyan erőteljes volt a katolikus egyház és a társadalmi szervezetek nyomása, hogy a rendőrség betiltotta a bulit - vagyis a hatóság végül elfogadta a tiltakozók érveit, miszerint Manson "sötét lelkű, a sátánizmus, valamint a drogok befolyása alá tereli az ifjúságot, és számaival erőszakra buzdít".
Beleolvasva a rocksátán angol nyelvű dalszövegeibe, meg kell állapítanom, hogy a horvátok jellemzése alighanem fedi a valóságot. "Szervusz, isten, ha élnél, tudod, megölnénk téged" - fogalmaz kendőzetlenül a világsztár. Vagy: "Az Antikrisztus majdnem itt van, ez már elrendeltetett." Továbbá: "A halál dalát énekeljük, gyerekek, hiszen úgysincs jövőnk!" (Azoktól a részletektől megkímélem az olvasóinkat, amelyben Manson arra biztatja híveit, hogy szeretkezzenek az édesanyjukkal...)
De ki is ez a pasas, aki ilyesmiket megenged magának? Ő, kérem, az Amerikai Egyesült Államokban látta meg a napvilágot 1969-ben, Brian Hugh Warner az igazi neve. Egy keresztény magániskola tanulója volt. Érettségi után Floridába költözött, ahol egy évig rockzenei újságíróként kereste kenyerét. Ötödmagával 1990-ben zenekart alapított. Mindnyájan művésznevet vettek fel, amely mindegyiküknél egy-egy sorozatgyilkos, illetve egy-egy híres ember nevének összekeveréséből született. Warner, a bandavezér a Marilyn Manson fedőnevet a szőke szexbomba Marilyn Monroe és a sorozatgyilkos szektavezér Charles Manson nevéből mixelte. Az utóbbi akkor híresült el, amikor a lengyel származú Roman Polanski amerikai rendező áldott állapotban lévő feleségét többekkel együtt különös kegyetlenséggel megölte.
A feltörekvő Marilyn Manson és az őt támogató producerek, pénzemberek nyilvánvalóan kerestek egy olyan szerepet, amellyel nagyot lehet durrantani, amelyre érzékeny lesz a sajtó, és amellyel sok-sok dollárt tudnak keresni. Úgy gondolták: legyen Manson maga a sátán - ilyen még úgysem volt a showbusinessben. Meg kell hagyni, üzleti szempontból jó döntést hoztak, a sátánizmusnak ugyanis van piaca a mai világban. Igaz, következménye is van. A rock-Antikrisztus két rajongója 1999-ben tömeggyilkosságot követett el egy amerikai középiskolában, a vérengzésben tizenöt diák vesztette életét. Manson azonnal elhatárolta magát az esettől, még a koncertkörútját is megszakította - persze aligha tehetett mást, olyan nagy volt a közvélemény felháborodása, hogy az már komoly üzleti hátrányt okozhatott volna neki és az őt támogató befektetőknek.
{p}
Elmegyek hát a Papp László sportarénába, hogy megnézzem, meghallgassam, mit ad elő a megélhetési sátán Budapesten 2005. augusztus 23-án a "Minden isten ellen" fantázianevű nemzetközi koncertturnéja keretében. Darabokra tépi-e nálunk is a Bibliát, lesz-e keresztre feszített csecsemő a háttérvászonra vetítve? Nos, effélével nem örvendeztette meg a közönségét, de undorkeltő gusztustalanság akadt azért bőven.
Már külső megjelenésre sem semmi az az ember. Valami elbizonytalanított nemi jelleg lengi körül. Érzésem szerint, ha az utcán látnám, akkor sem tudnám pontosan megállapítani, kicsoda, micsoda tulajdonképpen. Éppen úgy, ahogy a vallásokban szereplő ördögről sincs határozott képünk, férfi volna-e vagy nő, esetleg hímnős vagy mi a fene. Megítélésem szerint Manson leginkább egy transzvesztitára hajaz. A színpadon rendszeresen a nemi szerve felé nyúlkál, mint akinek szorító vizelési ingere támadt. Kétpercenként bemutatja a testi örömszerzésre felhívó egyezményes jeleket. Folyton megvillantja meztelen combját és borotvált hónalját. Egyetlen számból sem maradhat ki az üzekedési rángás mint show-elem, az egyik bandatag nő például nagybőgővel imitál szeretkezést.
Mindeközben Manson ordít torkaszakadtából. Az ordítását aláfestő zene általában gyengécske, feledhető színvonalú. Inkább az "ideológiára" fektetik a hangsúlyt. Szex, drog, harc, hatalom - ezek a kulcsszavak; és hogy a fogalmak vizuálisan is bevésődjenek, kiírják őket a háttérvetítőre. A rajongóinak néhány száz fős kemény magjába tartozók kisujjuk és mutatóujjuk előrenyújtásával az ördög jelét mutatják az egész előadás alatt. Sörszag és marihuánaillat lengi be az arénát. Különben fél ház van. Mindazonáltal a Formula-1-ben tapasztalható profizmussal zajlik a show, bedobnak minden kipróbált trükköt a tömeg szórakoztatására, hergelésére. A megélhetési sátán többször is vizet hörpöl, majd kispricceli a színpad előtt ugráló őrjöngők felé, akik a nyállal kevert folyadékot úgy fogadják, mintha megszentelték volna vele őket.
Hogy őszinte legyek, számomra az egész koncertből az a legmaradandóbb, hogy lesörözték a zakómat. Máskülönben pedig untam.