Ritmus

Sheryl Crow: Wildflower
(Universal Music/A&M)
Csak énekel és gitározik, semmi balhé nincs körülötte. Sheryl Crow megküzdött a sikerért. Kezdetben csupán vokalistaként tudott érvényesülni nagy sztárok árnyékában, koncertezett Stinggel és Rod Stewarttal, illetve Michael Jacksonnal, akinek a turnéja után depresszióba esett. Sheryl önálló karrierje egyre feljebb ível, amit elsősorban finom hangjának köszönhet, de komponistaként is figyelemre méltó. Negyvenhárom évesen révbe ért a magánélete, miután egybekelt egy kerékpárversenyzővel. A legújabb albumán sorakozó tizenkét szám a legjobbak közül való, mindenki által szeretett popdalként kezelhető.

Mike Oldfield: Light + Shade
(Universal Music/Mercury)
A brit gitáros-szerző, Mike Oldfield a hetvenes években eredeti hangot ütött meg Tubular Bells című produkciójával, bizonyos "csőharangok"-kal játszotta el melódiáit. Később néhány lemez erejéig visszatért a gyökereihez, de írt slágereket is, köztük a Moonlight Shadow címűt. Készített gitárlemezt, ünnepi koronggal rukkolt elő a millenniumon, és válogatásalbumai is gyarapodtak. Oldfield mester még mindig aktívan komponál, most éppen dupla lemezen mutatja be legújabb szerzeményeit. Az egyiken főleg akusztikus hangszerek szólnak, a másikon az elektromos hangzásnak jut nagyobb szerep.

Bon Jovi: Have A Nice Day
(Universal Music/Island)
Mindig türelmetlenül várják a Bon Jovi-rajongók az újabb nótákat, aztán rájönnek, nem is kellett volna türelmetlenkedniük, mert a számok nem különböznek valami sokban a korábbiaktól. Igaz, akkor csodálkoznánk legjobban, ha, mondjuk, cukorsziruppal leöntött dalocskákkal jelentkezne a banda. Ha Bon Jovi, akkor lüktető rock - ez jellemzi soros stúdióalbumukat is. Annyi a változás, hogy a megszokott derűs témákat problémacentrikusabb szövegek váltották fel. Minden tekintetben profi anyag, több a frissítő hatású felvétel, kevesebb az álmosító lírai vonulat.

t.A.T.u.: Dangerous And Moving
(Universal Music/Interscope)
Óriási botránnyal kezdték: eljátszották, hogy leszbikusak. Amúgy produkciójuk sok szóra nem volt érdemes. Lena Katina és Julia Volkova, a két moszkvai lány iszonyatos fejhangon üvöltötte el néhány taktusból álló nótácskáit. Nem jósoltak nekik hosszú jövőt. És tessék, másfél év után visszajöttek, méghozzá új lemezzel. Elhagyták kínos imidzsüket is - annál inkább, mert egyikük gyereket szült, másikuk esküvőre vár. Új dalaik sokkal átgondoltabbak és nyugodtabbak, mint kezdetben. Hogy kell-e 2005-ben a t.A.T.u., az majd kiderül.