Az álmok nem hazudnak
Visszahőköl a látogató, akkora rumli van a szobában. A heverőn óriási kupac ruha, a gyereklány unottan válogat benne. Tizenöt éves fruska, de az apja azt várja tőle, hogy háziasszony legyen. Hogy gyámolítsa a testvéreit, s pótolja az édesanyját, aki lelépett. A tinilány fuldoklik a felelősségtől.
Gépiesen rakosgatja a zoknikat, az öccsét csitítja, aztán a húgának magyaráz. Arra gondol, este, ha végre elcsendesednek, kilopózik a konyhába, s végre írhat valamit. A mai verset - csak magának, meg a reménynek, hogy egyszer lesz mersze megmutatni valakinek, s tán ki is adják... A fiú angolul tanul. Az apja börtönben: banális história, rákapott a játékgépre, s bekattant. Hogy legyen mit dobálni a félkarúba, harisnyát húzott a fejére, s elindult kirabolni a boltot. Játékpisztollyal persze... Legalább annyi esze lett volna, hogy nem a házbeli éjjel-nappaliba ront be! Rögtön lebukott, néhány óra múlva kattant a bilincs, azóta ül. A fiú felsőfokú nyelvvizsgára készül. Az anyja sincs itthon, túlórázik megint. Nem baj, legalább csend van a házban. A kamasz nekifeszül a feladatnak, hiszen két hét múlva szóbeli, aztán hamarosan jön az egyetemi felvételi, aludni is alig jut ideje.
A fiú és a lány a parkban találkozik. Verseket olvasnak. Régieket, divatjamúltakat, arról éppen, hogy az álmok nem hazudnak... A pad mellett, ahol ülnek, aktatáskás felnőttek sietnek el, rájuk sem nézve. A másik padról újságíró figyel. Jegyzetel kitartóan, pedig biztosan tudja: a történet végét már a szerencse írja.
