Cseppben a tenger

Igaz, hogy közben kézilabdázóink, kosarasaink, pólósaink, korongozóink ezrek őrjöngése mellett vívják világszínvonalú meccseiket, de azért a lapokban a téma még mindig a foci. Ez történelmileg így alakult...
Ez a hagyomány nagyképűvé tette a sportág vezetőit, azt hiszik, a fene nagy felhajtás miattuk van, merthogy ők fújják a passzátszelet. Hát ez nem éppen így van, mi több, egy könnyű fuvallat elsodorta őket. Most tehát majd elkezdődik az építkezés. Remélhetően felelős emberek a sportág iránt érzett rajongással és kellő alázattal látnak hozzá az alapok lerakásához. Lesz dolguk elég...
Nem tudom, mondott-e ilyet Murphy - ám ha a magyar labdarúgást ismeri, biztosan: "Ha valamiben nem érsz el eredményt, azt bonyolítsd össze!" Nohát a mi kis futballunkat sikerült úgy összevissza kuszálni ezzel a Liga-MLSZ, amatőr-profi, ilyen-olyan kft. formációval, hogy ember legyen a talpán, aki abban kiismeri magát. Ha mindez még nem lett volna elég, ott voltak a bizottságok (sok-sok tálca pogácsával). Mindegyik talált magának munkát: üléseztek, szavaztak, felmentettek, kineveztek, megróttak, dicsértek. Lapunk, a Szabad Föld negyven évvel ezelőtt írta ki a maga kupáját. A Magyar Kupában legtovább jutó kis csapatok számára szerveződött a torna, a döntőjét a "nagy" kupa fináléja előtt vívták a drukkerek heves szurkolása közepette. A részvétellel egy-egy településen történelem íródott, Szár, Enese, Pálháza vagy Nyékládháza sportközvéleménye máig emlegeti azt a dicső korszakot, amikor csapatuk a lapunk által kiírt kupában vitézkedett. Harminckilencszer voltunk szervezői a küzdelemsorozatnak, éppen a negyvenedikre készültünk, amikor a kupabizottság úgy határozott, hogy nem mi leszünk a rendezői a megkedvelt tornának. Jól van, szíve joga így dönteni - de hát azért negyven év a magyar futball szolgálatában... Egy köszönő szó, egy elismerés, vagy valami... Úgy leseperték az asztalról a vidék futballjára áldozott négy évtizedet, mint a pogácsa morzsáját! Pedig a Szabad Föld Kupa a maga nemében része a magyar labdarúgás egészének. Aki kidugja a fejét a székházból, az tudhatja: vidéken még mindig rangján emlegetik ezt az emberöltőt megért viadalt.
Nem egy tárgyalást ültem végig a kupabizottságban. Ebben a cseppben megismerni véltem a tengert, és ha a válogatottunk valahol kikap, mindig ezekre a haszontalan szeánszokra gondolok. Szíves figyelmébe ajánlom a fentieket azoknak, akik a magyar futball jövőjének katedrálisán munkálkodnak majd.