Egérlyukból Afrikába

Étteremben találkozunk, de nem akármilyenben. Krisztina ugyanis háziasszonyként fogad Érden, a pizzériájukban, melyet, stílszerűen, Egérlyuknak kereszteltek. Egy káprázatos sportpályafutás serlegei, kupái ékesítik a vendéglő belterét, de nekünk elárulja, hogy a trófeák a padlást is megtöltik. Az úszásról azonban már csak múlt időben beszél, nem vágyik szakmai babérokra.
- Tíz éve, mióta abbahagytam a versenyzést, szinte be sem tettem a lábam az uszodába. Úgy éreztem, elég volt. Legfeljebb a Balatonban tempózom, kitett fejjel - meséli. Már az is nagy szó volt, hogy tavaly lement a Margitszigetre, s belenézett az ifjúsági Európa-bajnokság számaiba. Nem csoda, hogy egy életre elege lett az edzésekből, hiszen tizenévesen, az alapozás időszakában 14-15 kilométert úszott naponta. Hajnali háromnegyed hatkor tornával kezdett, s este fél hét lett, mire a délutáni penzum után kiszállhatott a medencéből. Alig 14 esztendősen állt először az olimpiai dobogó legfelső fokára Szöulban, és 22 éves volt, amikor az atlantai arany után visszavonult. Azóta minden gondolata a családja körül forog.
Miközben az érdi Egérlyukban üldögélünk, befut Egerszegi Krisztina férje, Vigassy Ádám is, akivel csaknem nyolc éve igen romantikus helyen találkoztak össze: a Mátra mélyén, az ágasvári turistaházban. Ádám cége sportrendezvényt tartott gyerekeknek, és a nap vendége épp legendás úszónőnk volt. Az esküvőjüket az első randevújuk évfordulóján tartották egy kis ferences kápolnában, a lakodalmat pedig a családi vendéglőben, ahol a tortát egy vicces egérpár figurája díszítette. Krisztina még verset is írt jövendőbelijének. Két fiuk és egy lányuk született: Bálint öt-, Barnabás négy-, a kis Zille pedig kétesztendős.
Az sem véletlen, hogy kora délután szakítanak időt a beszélgetésünkre, ilyenkor ugyanis alszanak a csemetéik. Krisztina minden percet sajnál, amit nem az apróságokkal tölthet. A legidősebb fiú, Bálint épp most tanulja a tempózást, de egyelőre nem tudni, vajon örökölte-e az anyukája legendás vízfekvését és küzdeni tudását. Krisztina szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekek ne féljenek a víztől, ezért már csecsemőkoruktól hozzászoktatta őket a nagy kádban lubickoláshoz. Négy-öt éves korban aztán jöhetnek az első leckék. Ehhez sem kell messzire menniük, Krisztina nővére ugyanis - aki édesanyjával együtt mindig elkísérte húgát a versenyekre - úszóiskolát nyitott, és a család uszodájában okítja a környékbeli kicsiket.
{p}
- Szeretnénk, ha a gyerekeink mozognának valamennyit, de nem fogjuk rájuk erőltetni a versenyzést - magyarázza a többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok. Könnyen lehet, félti is csemetéit az élsport kemény világától. Megjósolhatjuk azonban, hogy a Vigassy apróságok hamar megszokják majd a kihívásokat, az apukájuk ugyanis évek óta túlélőversenyeket szervez a Balatonnál. Idén például a mezőny húsz legjobbját a legforróbb kontinensre viszik, hogy ott tegyék próbára erejüket. Ádám - aki a focin kívül minden sportágat kedvel - azt tervezi, hogy a családját sem hagyja itthon. Ezért a múltkor ezzel a bejelentéssel lepte meg Krisztinát: - Ősszel jöttök velem Afrikába!
Eddig csak hűvösebb éghajlaton próbálgatták a túrázást, korábban Erdélyben jártak, tavaly pedig Ausztriában üdültek, egy kis hegyi faluban. A szállásuk egy parasztházban volt, mégpedig épp a tehenek fölött. A sportos szülők a nyakukba ültettek egy-egy kicsit, s úgy járták a hegyeket. Most tél végén pedig Olaszországba készül az  "Egér família".
- Nincsenek karrierterveim. Régen mindig nagy célok lebegtek a szemem előtt, s csak utólag tudtam örülni a sikereimnek. Most tényleg a jelenben élek. Lubickolok az anyaságban - vallja be minden idők legfiatalabb női olimpiai bajnoka, akinek már tizennégy évesen aranyérem csillogott a nyakában.
Ma harmincegy éves, és nemigen érdekli a szakmai dicsőség. Valami mégis maradt a sportolói pályafutásból. A szülők tudták, hogy az "aranyeső" egyszer véget ér, ezért előrelátóan félretették úszóbajnok lányuk bevételét, s ebből építették az Egérlyukat az egykori családi nyaraló udvarán. Az étlapot az édesapa, Egerszegi János hozza a vendégnek, aki mérnök létére még a sörfőző szakmát is kitanulta, csak hogy elkészíthesse a Christina nevet viselő sert.
Látom, Krisztina királynőt most leginkább az foglalkoztatja, vajon felébredtek-e már a kicsik. Ezért szerényen és szűkszavúan csak ennyit mond:
- Nekem az a legfontosabb, hogy a gyerekeim békében cseperedjenek fel, és értékes kis emberek legyenek. Ugye, ez nem túl kevés?