Megemberesedett ifik

Hogy kicsit messzire szaladtunk? Elképzelhető, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy Both József csapata Európa-bajnok lesz vagy akár csak dobogóra is kerül, ám az sem kizárt, hogy végül mégis nagy sikert érnek el a magyar fiatalok. A helyzet ugyanis meglehetősen érdekes: a luxemburgi torna nyolc válogatottjából hét esélyes akár a végső győzelemre is (szegény házigazdák - őket tekintjük a pofozógépnek), és semmivel nem lenne kisebb meglepetés egy esetleges magyar siker, mint ha, mondjuk, a szerbek, a spanyolok vagy az oroszok dobálnák magasba edzőjüket.
Paradox módon az ifik máris felnőttek a világhoz.
Mindez természetesen nem egyedül Both József érdeme, sokkal inkább Tamási Zsolté, valamint az agárdi futballkollégium többi szakedzőjéé, akik naphosszat foglalkoztak ezekkel a srácokkal. A magyar válogatott tizennyolcas keretéből tizenhárman futballoznak a Sándor Károly Futballakadémián, tizennegyedik társuk, Németh Krisztián pedig a kollégiumból kinőve az MTK-hoz igazolt. Hogy sokat nem játszik majd kék-fehérben, az valószínűnek tűnik, hiszen bár a napokban még sikerült kikosarazni a Dinamo Kijevet, a kérők száma és állhatatossága aligha fogy, csak éppen a vételár megy majd felfelé. Ez pedig halvány reményt is hozhat a labdarúgás számára: hátha négy-öt év múlva a legjobb és legpiacképesebb magyar játékos nem egy kiesett angol csapatban focizik majd...
Németh Krisztiánon, Simon Ádámon, Balikó Milánon és a többi tehetséges fiatalon a következő napokban igen sok múlik. Még egy Eb-győzelem esetén sem változna ugyan semmi az itthoni hétköznapokon (a lenyúlt pénzek, vakondtúrásokkal teli pályák és eszement klubtulajdonosok korszaka megmaradna), de azért valahol a lelkünk mélyén elhinnénk: a látszattal ellentétben igenis létezik még magyar labdarúgás.