Negyven perc mágia

Uwe Krupp negyven percig felettébb ideges ember volt. Nem csoda, hiszen a szuperesélyes, az A csoportból tavaly kiesett és természetesen azonnal visszakerülni igyekvő Németország két harmad után 2-2-re állt Magyarország ellenében a Divízió 1-es jégkorong-világbajnokságon. És hogy ez a 2-2 igencsak hízelgő volt, azt jelzi, hogy néhány másodperccel korábban még a magyar együttes vezetett. Igaz, mind Krupp, mint Pat Cortina, a magyar válogatott edzője sejtette a lelke mélyén, ki lesz végül ennek a meccsnek a nyertese, ám mindkettejükben ott motoszkált a "mi van, ha...". Nem ért be a meglepetés, Németország végül 6-2-re győzött, ami végeredményben igen sima mérkőzést sejtet; ugyanakkor ne feledjük, a végül feljutó német alakulatnak mind számszerűen, mint fizikailag ez volt a legnehezebb meccse. Nem csoda, hogy mintegy ezer szurkolója óriási fesztivált csapott a torna végén: ne tessenek kivételesen rosszra gondolni, hiszen, mint a hokidrukkerek megjegyezték, ők egyáltalán nem hasonlítanak a rettegett futballszurkolókra. Az utolsó meccset követően például nem érték be azzal, hogy hazájuk győztes fiait ünneplik, odakérték maguk elé a második francia és a harmadik japán válogatott tagjait is egy kis össznépi fiesztára. Felülmúlhatatlan? Csak majdnem, hiszen a tornán többször megesett, hogy mindenféle esetleges ásatag politikai előítéletet elfeledve sok száz német torok buzdította a kicsinek, ezért felkarolandónak vélt Izraelt...
Ezt a kicsit a magyar válogatott is elintézte nyolc góllal, legyőzte a mindig veszélyes briteket, döntetlent játszott a nálánál sokkal erősebb franciákkal, mielőtt kikapott volna Németországtól. Ez eddig bravúros teljesítmény, csak hát az utolsó fellépést elrontották a fiúk, hiszen 6-3-as vereséget szenvedtek Japántól. Annak a hihetetlen, mindent megérő két harmadnak ez a csúfos zakó volt a következménye, hiszen ha a magyarok mérkőzés közben is lazán hagyják, hogy a német csapat nyolc-tíz góllal átszáguldjon rajtuk, akkor tizennyolc órával később vélhetően felőrlik az aprócska japánokat. Nem hagyták, belementek egy elképesztő fizikai csatába, és másnapra már nem maradt bennük elég szufla. A remélt harmadik helyből így negyedik lett.
Nem mintha ennek különösebb jelentősége lenne: azt a csodás negyven percet úgysem cserélnénk el a dobogóra.