Túri György éremreceptjei

A balatonfűzfői uszodában látogattuk meg a válogatottat, itt valóban a víz csobbanása volt a legfülsértőbb zaj. Túri Györgyöt, a csapat vezetőedzőjét arról kérdeztem, milyen eredményt érnének el a fiúk és lányok, ha másnap kezdődne a várva várt verseny. A kérdésről hamar kiderült, hogy suta és dilettáns, mivel Cseh Laciék minden másodpercének szerepe van abban, hogy akkor, ott, a nagy megméretés pillanatában legyenek sikeresek. Ha a hátralévő valamennyi minutum a tervek szerint telik, akkor az eredmények szépek lesznek. Mi erre a garancia? A vezetőedző szakértelme és az a nyolc esztendő, melyet a tanítványaival töltött el. Az elvárás - Kovács Ágit és Zubor Attilát leszámítva - az, hogy mindenki élete legjobb időeredményét ússza. Ebben lesz arany-, ezüst- és bronzérem. Túri György elárulta, hogy még soha nem küldte medencébe olyan közönség előtt versenyzőit, amilyenre a szigeten számítanak. Ha a várható lelátói hangulatra gondol, valósággal beleborzong, elképzelhető hát, hogy a versenyzőket sarkallni fogja a hazai pálya. A tavalyi ifjúsági Eb-n is telt ház volt, a buzdításból ízelítőt kaptak, ki is tett valamennyi úszónk magáért. Hát ez következhet most, a felnőtt mezőnyben, hatványozottan. A hangulatért Vitray Tamás és egy angol showman lesz a felelős, no meg Gyurtáék, akik miatt az egész történik. Képzeljük el, hogy ha az eredményjelzőn megjelenik egy csillagszóró, ami a világcsúcsot jelzi, mit művel erre a publikum. Elképzeltük, és lúdbőröztünk tőle...
Megkérdeztem a mestert, mit szóltak ahhoz az eredményhez, melyet Cseh Laci nagy ellenfele, az amerikai Phelps repesztett 400 vegyesen (másodpercekkel jobbat, mint a mi legényünk). A válasz az volt, hogy erről ejtsünk majd szót az Eb után... Hát persze, hogy megérdeklődtem Túri Györgytől, megírta-e már legendás levélkéjét Cseh Lacinak, melyen a legfőbb tennivalókat vázolja. Elmondta, hogy az üzenet csak ott, a helyszínen születik, minden körülmény ismeretében. Van egy előkészített formanyomtatvány, amelyben benne van az ébresztő, mosakodás, reggeli, gimnasztika a szobában, lemenet a kocsihoz, érkezés az uszodába, vetkőzés - egyszóval minden mozzanat időre kiszámolva, és ebben nem lehet hibázni. Azokat a finomságokat pedig, ami a részidőket, a lelki ráhangolást illeti, az edző a helyszínen veti papírra. Este adja oda a tanítványának, aki az útmutatással alszik el, reggel az uszodába menet még egyszer felelevenítik - aztán jön a csobbanás... Hogy miért van erre szükség? Magyar színekben 56 versenyző indul, ennyiüket mozgatni igazi logisztikai feladat. Ha ez nincs precízen megszervezve, ha valahol csúszás van, ha történetesen a masszőrnél sorba kell állni, az századmásodpercekbe kerülhet.
Míg Túri Györggyel beszélgettünk, Kiss László szövetségi kapitány az uszoda másik sarkában kopogott a laptopján. Őt említve ne feledjük, Egerszegi Krisztina, Kovács Ági, Güttler Károly és számos más neves versenyző edzőjét tisztelhetjük benne. Én azt sem felejtem, hogy 2000-ben, hatvanévesen elbúcsúzott az edzői munkától, pihenni vágyott. Ehhez képest most szövetségi kapitányként viszi a sportág adminisztrációs terheit.
- Nem olyan bonyolult ez: amikor 2000-ben, Sydneyben Kovács Ági abban az emlékezetes versenyben megnyerte a kétszáz méteres mellúszás aranyérmét, úgy éreztem, mindent elértem, amit elérhettem, nyugdíjba vonulok. A sportág vezetői akkor azt mondták: "Most szeptember van, ne gyere le az uszodába, találkozzunk december végén, és beszélünk róla." Most pedig itt vagyok... Mivel versenyzői nincsenek, így nem a szakmai, hanem a sportág diplomáciai erőfeszítéseit ismertette. Elmondta, elképesztő munka van abban, hogy az egyik évben ifjúsági Európa-bajnokságot, a másikban felnőtt kontinensviadalt rendezhetünk. Hát persze, hogy a fedezet a sportolók világraszóló sikere, de az is érmet érdemel, amit az elnökség dolgozott, míg a rendezés jogát megszerezte. Korábban is voltak hatalmas úszósikereink, de rangos rendezvényekkel nem büszkélkedhettünk. Most ez is összejött.