Andrea Bocelli: Amore
(Universal Music/Sugar)
Hirtelen azt hittem, hogy az olasz trubadúr, Andrea Bocelli már megint piacra dobott egy újabb poplemezt, de időben rájöttem a turpisságra. Az Amore ugyanis nem más, mint a tavasszal megjelent album újra kiadott változata, mely tartalmában csupán annyiban különbözik, hogy kiegészítették két újkeletű felvétellel. Ha nagyon akarnánk apropót találni az újrázására, akkor belekapaszkodhatnánk abba, hogy a világtalan énekes (aki a komolyzenében éppúgy sikeres, mint a könnyűzenében) a legutóbbi World Music Awards-on két díjat is bezsebelt a legtöbb lemezt eladó olasz művész, illetve klasszikus előadó kategóriában. Az Amore jól hallgatható, kellemes lemez. Kis híján el is aludtam hallgatása közben, de aztán a latinos dallamok felfrissítettek. A feldolgozások mellett remekül sikerültek a duettek is, például Stevie Wonderrel, Kenny G-vel és Christina Aquilerával.
Zorán: Közös szavakból
(Universal Music/3T)
Hihetetlen, hogy harminc éve jelent meg a friss Prima Primissima-díjas Zorán első szólóalbuma, melyet Presser Gáborral és fivérével, Sztevanovity Dusánnal alkotott meg. Ezen már csak azért is elcsodálkozom, mert arról a lemezről írtam első komolyabb kritikámat. Hogy az évtizedek során ki mennyit változott, azt saját maga eldöntheti, annyi azonban azonnal szembeötlik, hogy Zorán legújabb korongja is színvonalas, a régi időket idézi. S ez nem véletlen, hiszen a jubileum alkalmából újból összejött a hajdani sikercsapat, Presser és Dusán írta az új nótákat. Jó lenne azt mondani, hogy a tizenegy dalból álló anyag ismét egy mérföldkő az előadóművész életében, de mivel egetverő újításokról nem beszélhetünk vele kapcsolatban, meg kell elégednünk azzal, hogy ez a kiadvány is figyelemre méltó. Nemcsak azért, mert ötévnyi hallgatás után rukkolt elő vele Zorán, hanem azért is, mert fontos gondolatokat közvetít.
U2: 18 Singles
(Universal Music/Island)
Nagy kedvencem, a mára legendává érett ír rockbanda, a U2 is ünnepel, mégpedig harmincéves fennállását. Adam Clayton, Larry Muller Jr., Paul Heurson (Bono) és Dave Evans (The Edge) középiskolás suhancként, 1976 őszén hozta össze a zenekart, mit sem sejtve, hogy ilyen sok időt tudnak lehúzni a cseppet sem könnyű könnyűzenei porondon. A három évtized alatt aztán egymás után rukkoltak elő slágereikkel, némelyik már örökzöldnek számít. Ideje a megemlékezésnek, ezért összeraktak egy válogatáslemezt, melyen tizennyolc régi és két új felvétel hallható. Best of-ból nincs hiány a fiúknál, ugyanis az ezredforduló táján egymás után megjelentettek már két összegző albumot, most megint ilyen produkcióval rukkoltak elő, igaz, két vadonatúj szerzeményt is feltettek rá. A borítón az első albumuk idején rögzített kép látható róluk, nem zavarodok hát össze: itt és most múltidézésről van szó.
