Bezár a zenecsatorna

Az MTV egy szórakoztató televíziós csatorna, melynek adása 1981. augusztus 1-jén indult az USA-ban, Európában az amszterdami MTV Europe műholdas továbbítása 1987-ben indult el és az 1995. július 1-jei kódolásáig szabadon vehető volt a zenecsatorna. Amikor 1987-ben az MTV Európában berobbant, 1,6 millió lakásban láthatták, a következő év végére ez a szám 6,7 millióra nőtt. 1991 elején már 21 millió család hangolhatta át készülékét erre a csatornára. Az év végére, 1991-ben az MTV Europe 24 millió otthonban volt látható a kontinens 27 országában. Ebben a kódolatlan időszakban több magyar kábeltelevíziós szolgáltató is felvette a kínálatába, és néhány kisebb városi televízióadó műsorszünetében is szintén továbbították. A kódolástól kezdve csak tv-kártyával volt elérhető a program, elsősorban a kábelhálózatoknak. Az analóg kódolást felváltotta a digitális, majd a szolgáltatók elterjedésével egyre szélesebb körben terjedt el a csatorna, amely műsoraival elsősorban a fiatalokat célozta meg. 

Kétségtelen tény, hogy indulása óta az MTV forradalmasította a zeneipart. Szlogenjei beágyazódtak az emberek tudatába, és a videóklipeket felkonferáló lemezlovasok, valamint a tematikus adásokat moderáló műsorvezetők is jellemzően egy adott könnyűzenei stílust képviselnek. Elősegítették vagy még jobban megszerettették a fiatalokkal a zenét, s még eladhatóbbá tették a zene világát. Még a Szovjetunió egykori elnöke, Mihail Gorbacsov is el­is­me­rően­ nyilatkozott a csatornáról. Azt mondta, „a zene többet ért el, mint a rakéták, mert az MTV Europe volt az első csatorna, amely megmutatta, milyen a nyugati élet. Átjutott a propaganda falán, és mi a fiatalok kultúráját mutattuk be, és az emberek ezt akarták. Ez hihetetlenül fontos volt”. 

Világszintű előadók 

Az Új Dunántúli Napló 1990-ben közölt olvasói leveléből kiderül: „Nekünk a kedvencünk (és biztos, hogy nem csak nekünk) az MTV Europe zenecsatorna. Meg szeretnénk tudakolni, hogy be lehet-e kötni Pécs egész városába. Ennyi pénzért, amennyit a szüleink fizettek a programokra, ennyiért szerintünk lehetne nézni a két jó német csatornán kívül az MTV-t is, vagy még valami mást. Hallottuk, hogy a környező városokban lehet fogni a zenei csatornát, és ezért írtunk önöknek. Lovász Tamás és a Jedlik Ányos utca fiú lakói.” 

A Kurír kritikája 1991-ből: „Music Television. Ez volt a varázsige a '80-as évek közepén. MTV-t nézni olyan elérhetetlen élvezetnek számított, mint Coca-Cola-mámorban úszni, ne adj' isten fetrengeni jó két évtizeddel korábban. Hiába mondták a nagyokosok, a videoclip nem egyéb, mint falra kenhető zenetapéta. Üdvösségemet adtam volna, ha csak egyszer is gúvadt szemmel bámulhatom. Hát most tessék, itt van. Megkaptam. Nem kell a másik – a magyar MTV – csatornáit vizslatni lejárt szavatosságú sztárocskák harmadnapos dalai után. Itt például jön egy Sting névre hallgató, világhírnévre kapaszkodott angol tornatanár, és leckét ad a világnak abból, hogyan lehet egy tenyérnyi klubban csak a személyiség varázsával tekinteteket magához vonzani. Nem kellenek petárdák, lézerágyúk és egyéb cifraságok. Semmi cica, kérem.” A most bejelentett döntés következtében öt csatorna, az MTV Music, az MTV 80s, az MTV 90s, a Club MTV és az MTV Live sugárzását szüntetik meg, először az Egyesült Királyságban és Írországban, majd Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Magyarországon, illetve Ausztráliában és Brazíliában is. A lépés hátterében a Pa­ramount Global költségcsökkentő intézkedései mellett az áll, hogy napjainkra drámaian megváltoztak a fogyasztói szokások, a zenerajongók pedig a digitális lehetőségek felé fordultak. 

Nyugati kultúra 

A világháló tele van magyar véleményekkel is. Deniz repper írja: „Most, hogy végleg megszűnik az MTV zenecsatorna, kidől nagyjából az utolsó bábu is abból a zenei világból amin mi szocializálódtunk. Ez volt a videókazetták kora, a zenei szerkesztők ízlése, a szűk kínálat, reklámérték és jogdíjak koordináta-rendszere, ahova bekerülni kiváltság volt. Jött helyette a stream a tömeg ízlésének demokráciájával, ahol algoritmusnak hívják a zenei szerkesztőt, és a végtelen kínálattal, amiben kitűnni már csak extre­mi­tá­sokkal lehet, azzal is ideig-óráig. Nem akarom túlro­man­ti­zálni, mert az a rendszer sem volt tökéletes, sőt. De az, hogy ott tartunk, hogy lassan másfél perc hosszú egy dal, hogy mesterségesen generált előadókkal hígítják a playlisteket, hogy ne kelljen annyi jogdíjat fizetni, hogy a dömpinggel együtt a zenehallgatás lassan már csak ilyen fehérzaj jelleggel történik a háttérben, az nekem több mint aggályos. Zeneipar, ugye. De az MTV-s világ fénykora innen nézve nem ipar volt, hanem kis vagy nagy túlzással kézművesség. Ahhoz viszonyítva az ipar csak nemrég kezdődött, de még az is lehet, hogy csak most fog. Ha tényleg eljön az a világ, ahol AI-előadók koncertjére vesznek jegyet majd az emberek, lehet még a youtuber-stadionkoncertek világát is romantizálni fogom. Meglássuk! Egy biztos, izgalmas világot élünk." 

Kárpáti András véleménye: „Sok-sok éven keresztül az MTV volt maga a zene, hiszen audiovizuális élményt adott, és amellett, hogy hallhattuk a slágereket, láttuk is az akkori muzsikákkal kéz a kézben járó bulikat, klipeket. Nekem az MTV The Grind volt az egyik nagy kedvenc. Tengerpart, medencés bulik, mindenki táncol, és valahogy egyszerre volt formabontó és szimbolizálta a szabadságot, a lehetőség üzenetét, hogy nemcsak a klasszikus diszkókban lehet táncolni, hanem a szabad ég alatt és akár nappal is.” 

Információs dömping 

Takács-Koltay Vilmos véleménye: „Teljesen le tud hozni az életről, amikor egy olyan ikonikus dolog szűnik meg, ami jelentősen befolyásolta az életem alakulását, és nem mellesleg egy komplett generáció zenei ízlését, kultúráját, attitűdjét, felnőtté válását. Nem is kezdek bele abba, hogy mekkora értéke volt egy, az MTV-n időben felvett videó­klip­nek, mert aki élt a dicső kilencvenes években, az pontosan tudja, hogy miről beszélek, aki meg nem, annak hiába fogom ezt nagy könnycseppmorzsolások közepette elnosztalgiázni, mert úgysem fogja érteni. Jelenleg naponta 100 000(!) új dal kerül fel a Spotify-ra, teljesen esély­­telen mindent meghallgatni, és elmerülni abban, ami egy picit is érdekelné az embert, mert már jön 58 másik hasonlóan érdekesnek tűnő zene, a YouTube-ot pedig nem emberek szerkesztik, hanem algoritmusok, amiken szerintem még a legtapasztaltabb nettudósok sem tudnak egységesen kiigazodni, hogy mi mi alapján történik. Teljesen természetes dolog, hogy változik a világ, változik az ízlés, változik a trend, a fogyasztási szokások, de én úgy érzem, hogy némileg jót tenne egy kis lassítás ebben az információs dömpingben.”