Gary Cooper 125 éve született

Avilág Gary Cooper néven ismerte meg, holott Frank James Cooper néven látta meg a napvilágot a montanai Helenában angol bevándorlók második fiaként. Jómódú jogász apja 1906-ban vásárolt egy 600 holdas szarvasmarhafarmot a Missouri folyó mentén, ahol a család a nyarakat töltötte. Itt tanult meg kiválóan lovagolni, vadászni és horgászni – foglalja össze életének kezdeti időszakát a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma. Tizenöt évesen egy autóbalesetben súlyos csípősérülést szenvedett, ami után orvosa tévesen a lovaglást ajánlotta gyógyterápiának. Ennek köszönhetően alakult ki a később védjegyévé váló merev járása. A művészetekért rajongó Cooper három évig az iowai Grinnell Col­lege tanulója volt, ahol művészettörténetet és rajzolást tanult, de a drámatagozatra nem vették fel, mivel tehetségtelen színésznek tartották. 1924-ben otthagyta az iskolát és politikai karikatúrák rajzolásából próbált megélni. Szüleit követve Los Angelesbe költözött, ahol kezdetben házaló ügynökként próbált megélni, majd statisztaként és lovas kaszkadőrként a filmiparban találta meg számítását. 

Pályafutása kezdetén tucatnyi alacsony költségvetésű westernben tűnt fel, fél évbe sem telt, és filmes körökben a leglátványosabb, ,,lóról való bukások mesterének" hírében állt. Ügynöke javaslatára Gary Cooperre változtatta a nevét. Az igazi hírnevet a Szárnyak című, az egyetlen Oscar-díjas némafilmben nyújtott alig 100 másodperces szerep hozta el számára. A bemutató után nők százai árasztották el levelekkel a Paramount Stúdiót afelől érdeklődve, hogy ki volt az a magas, jóképű színész, aki már a film elején meghalt? 

Első kiugró sikere a Victor Fleming rendezte A virginiai című hangosfilm volt 1929-ben, amelyben egy nyugodt, halk beszédű cowboyt alakított. Az alkotás bebizonyította, hogy Cooper hangja mély, természetes és hiteles, ettől kezdve Hollywood vezető színészei között tartották számon. Sorra kapta a jobbnál jobb szerepeket, többek közt a korszak másik ikonjával, Marlene Dietrichhel játszott együtt annak első amerikai filmjében, a Marokkóban. A rengeteg munkától kimerült Cooper Algériába, majd Olaszországba utazott, később részt vett egy afrikai szafarin is. 1932-ben újult erővel tért vissza Hollywoodba, ahol Frederic Henryt alakította Helen Hayes mellett a Búcsú a fegyverektől című Hemingway-feldolgozásban. 

Gary Cooper a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1941-ben bemutatott York őrmester című, igaz történeten ala­puló háborús drámában nyújtott alakításáért. Barátja, Hemingway ragaszkodott ahhoz, hogy az Akiért a harang szól című regényének 1943-as filmváltozatában Ingrid Bergman mellett Cooper legyen a főszereplő, amely újabb Oscar-jelölést hozott a színésznek. Második Oscar-díját a Délidő (1952) című western főszerepéért kapta. A színész nagy nőcsábász hírében állt, legtöbbször filmbeli partnernőivel keveredett hosszabb-rövidebb kapcsolatba, köztük Marlene Dietrichhel, és Anita Ekberggel. 

Cooper 1960-ban prosztatarák műtéten esett át. 1961 elején túl beteg volt ahhoz, hogy részt vegyen az Oscar-gálán, ezért közeli barátja, James Stewart vette át helyette a munkásságáért odaítélt tiszteletbeli Oscar-díjat. 1961. május 13-án, hat nappal 60. születésnapja után halt meg Los Angelesben.