Baumgartnerék és az őshonos magyar állatok

Az egykori falusi fiúcska, aki tizennégy esztendősen került el a fővárosba, hosszú évek kemény munkájával mára jó nevű autósbirodalmat hozott létre. Üzletfelei becsülik, tisztelik szakmai tudásáért, emberségéért, kitartásáért. A Vas megyei Rumban is biztosak voltak benne, hogy az oda álmodott terveiből sem enged.
Minderről az üzletember a nyilvánosság előtt ez idáig nem szívesen árult el részleteket. Ezúttal némi töprengés után kivételt tesz. Egy szomorú élményét is megosztja velünk.
{p} - Egervölgyön születtem. A terveim között szerepelt, hogy ebben a hajdan nagyon szép falucskában a szüleimtől örökölt, Rum környéki földekhez továbbiakat vásárolok. A területen egy olyan állomás kialakítását képzeltem el, mely az utókornak megőrzi az őshonos magyar állatfajokat - emlékezik Baumgartner Antal. - Végül elpártoltam a szülőfalumtól. Nem tetszett, hogy az emberek a házak egy részét engedték telefirkálni. Amikor pedig célom megvalósításához földeket, telkeket keresgettem, semmiféle segítséget nem kaptam a helybeliektől. Rum polgármestere és jegyzője viszont mellém állt. Nyilván, mert azonnal megérezték, hogy nemes gondolat vezérel. És abból idővel a falu és a környék lakói is profitálnak.
A vasi génmegőrző állomás létrehozását akkor határozta el, amikor  a barátja elcsalta a Hortobágyra egy bikaárverésre. Nagyon megtetszett neki, hogy a pusztán csak őshonos magyar állatokat tartanak. Elhatározta, hogy Vas megyében hasonló körülményeket teremt, és saját anyagi erejével segíti az őshonos állatok megőrzését. A technológia vasi kidolgozását a Hortobágyon működő génmegőrző vezetőjére, Gencsik Zoltánra bízta. A megállapodás értelmében a munkáért cserébe a rumi állomáson napvilágot látott állatok a Hortobágyra kerülnek.
Baumgarter Antal nem szereti a nagy felhajtást, a létesítményt tavaly nyáron csendben avatták fel.
{p} - A rumiaké, a vasiaké, mindannyiunké a génmegőrző állomás, ahol kifejezetten tenyészállatokat tartunk - jegyzi meg. - Szürke marhák, mangalica sertések, rackajuhok, lovak és őshonos baromfik kerültek ide. Nálunk minden magyar, még a kutyák is.
Az állomás vasi származású tulajdonosa negyven hektáron mintaértékű legelőt, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő komfortos területet biztosított. Sőt újabb legelőket vásárolt.
Németh László, Rum polgármestere bizton állítja, hogy Baumgartner Antal érkezésével, illetve a Rába folyó túloldalán létesített génmegőrző állomással sokat nyert az ezerkétszáz lelket számláló falu és a környék lakossága. A nagyszabású terv eredményeként ma a hajdani paraszti gazdaságokat idéző nádtetős istállókban gyönyörű őshonos állatokat tartanak.
A beruházásnak köszönhetően komoly infrastruktúrával gazdagodott a falu, a Rába árterületét feltöltötték, a villanyt, a gázt és a vizet elvezették a település szélén található génmegőrző állomásra. Többen munkalehetőséghez jutottak még a környékbeli falvakból is.
{p} Rum első embere azt sem hallgatja el, hogy Baumgartner Antal több százezer forinttal járult hozzá a település körforgalmi útszakaszának kialakításához, és a helyi sportegyesület támogatását is a szívügyének tartja. Gyakran látni a futballcsapat vasárnapi mérkőzésein gyakran megfordul. A mecénás nem titkolja, hogy egy közönséget vonzó NB III-as gárdát szeretnének kialakítani a helyi és a környékbeli fiatalokból.
Baumgartner Antal fontosnak tartja megjegyezni, hogy a területet soha nem adja el külföldinek. Európai szintű, minőségi vállalkozás megvalósítására törekedett, amit a Nyugat kapujában követendő példaként óhajt a multinacionális cégek elé állítani.
- Édesapámnak öt szakmunkás-bizonyítványa volt. Ha a terveinket maradéktalanul megvalósítjuk, akkor elmondhatom, hogy az ő szellemében cselekedtünk. Nekem ez nagyon fontos lenne. S örülök, hogy a fiam is hozzám hasonlóan gondolkodik, helyesli, amit csinálok.
Függetlenül attól, hogy ő az autóversenyzés szerelmese, édesapjával gyakran megfordul a faluban.