Fogy a magyar meg a tehene

A Központi Statisztikai Hivatal meg azt tudatja velünk, hogy tavaly Magyarországon a lélekszám megint 25 ezerrel, egy városkányival kisebb lett, mint egy évvel korábban. A népesség apadása valójában még ennél is riasztóbb.

{p} A múlt évben 135 900 halálozással szemben csupán 94 700 gyermekszületés állott, az ország természetes fogyása tehát 41 200 volt. A 16 200 főnyi különbséget a külföldi állampolgárok betelepedése, az úgynevezett immigráció teszi ki. Morbid ugyan az összevetés, de ha a magyar tehenek ütemében fogyott volna a magyar emberek száma is, akkor - még kimondani, leírni is rettenetes - mintegy nyolcszázezer fővel kellett volna csökkennie a haza lakosságának. Ha továbbra sem lesz változás a hazai termékenységben - közérthetőbben a gyermekvállalási kedvben -, akkor néhány évtizeden belül mi, emberek is elérjük teheneink egyetlen esztendő alatti "megtizedelését".
Nem egyedi, nem sajátosan magyar egyik jelenség sem. Minden európai kultúrnemzet vészesen fogy, különféle betelepítési programokon törik a fejüket.
Ahová most igyekszünk, az Európai Unióban jelenleg húszmillió tehén termeli a tejet. Számuk a 15 mostani tagállamban is csökken: 1995-ben még csaknem 22 millió 300 ezer jószágot számláltak. A mérséklődés tehát durván tízszázalékos. Nálunk a KSH szerint akkor 421 ezer tehén volt, ami 2001-re 44 ezerrel csökkenve 377 ezerre apadt. Matematikailag ez 10,4 százalék, még egy százalékkal sem lépjük tehát túl a "mintát".
Mindezek után merészelje valaki azt állítani, hogy mi, magyarok nem vagyunk még egészen européerek!