Elgurult a Berva moped

Valamikor rang volt itt dolgozni. Hajnalonta zeneszó fogadta az érkező munkásokat, nyáron virágágyás, télen felöltöztetett karácsonyfa hangolta derűlátásra az egri Berva-völgy szocialista nagyüzemének dolgozóit. Az asszonyok babos kendőben serénykedtek, s gyártották, amit kellett: kezdetben aknavető gránátokat és tüzérségi lőszereket, később, az ötvenes évek közepétől a rendszer büszkeségét, a Berva mopedet, majd pedig kávéfőzőket meg hűtőgépbe való kompresszorokat és gépkocsialkatrészeket.
{p}A fénykorban, a hetvenes években háromezer-hatszázan lépték át naponta a finomszerelvénygyár kapuját. Most fél tucat kisemmizett vállalkozó ácsorog ugyanott.

- A két éve kezdődött felszámolás a végéhez közeledik, és mi nem kapunk egy fillért sem. Pedig megígérték, becsületszóra - állnak félkörbe az elszánt férfiak a bejárat előtt. Úgy tudják, a felszámolás során a részvénytársaság ingatlanait ugyan értékesítették, de némelyiket valószerűtlenül olcsó áron. A cég balatoni üdülőjét például potom pénzért vette meg az utolsó tulajdonos.
Közben begördül a rendőrautó is, hogy felügyelje a demonstráció rendjét. Az egykori bedolgozók petíciót fogalmaztak, melyben követelik, hogy fizessék ki jogos jussukat, az elvégzett munkájukért járó pénzt, a hozzájuk hasonlóan pórul jártak érdekében pedig módosítsák a csődtörvényt, ne fordulhasson elő, hogy az egyik napról a másikra élő kisvállalkozók kerülnek a tönk szélére mások felelőtlensége miatt. A szépen legépelt, aláírt beadványt azonban egyelőre nincs kinek odaadni, még várat magára a felszámoló képviselője.
- Olyan ideges vagyok. Miért is nem vettem be reggel a nyugtatót? - matat a zsebében Erdélyi Ferenc. Az egri fuvaros cégének 2 millió 750 ezer forinttal tartozik a Berva Rt.
- Nálam van. Kérsz? - veszi elő a pirulát Nagy Ernő. A középkorú férfi nemrégiben gyomorvérzéssel került kórházba, azóta depresszió elleni gyógyszerek tartják benne a lelket. Az esztergályosnak csaknem két és fél millió forintja bánja, hogy bérmunkában alkatrészeket gyártott a később csődbe jutott Bervának.
{p}- Negyven éve ebben a gyárban voltam tanuló. Büszke voltam, hogy suhancként beléphettem itt - mutat a hatalmas, másfél kilométer hosszú gyártelep egykor mutatós bejáratára Nagy Ernő. Akkoriban ez volt Heves megye legmenőbb cége, napjában negyven busszal hozták ötven kilométeres körzetből a munkásokat. A férfi a hetvenes évek végén is, már vállalkozóként, szívesen került kapcsolatba céggel.
- Eleinte gyönyörű szépen fizettek. Aztán megállt a tudomány, a gyár padlóra került - meséli csüggedten az 54 éves mester. Hitelt vett fel azért, hogy nyersanyagot vásárolhasson, és az áfát is be kellett fizetnie az után a számla után, melynek ellenértékét sohasem kapta meg a Berva Rt.-től. Néhány éve 860 ezer forint volt Nagy áfatartozása, kopogtattak is felnémeti műhelyében az adóhivatal emberei, hogy lefoglalják az értékeit. Végül sikerült halasztást kapnia, és most szép lassan törleszt. Havonta csak a kamatokra 27 ezer forintot kell leszurkolnia. A gyár mai utódcégétől kevés megrendelést kap, hat automata gépéből rendszerint csak egyet-kettőt érdemes beindítani. Mégis azt mondja, ha már pénzt nem is, legalább gépeket adhatnának nekik a Berva Rt. vagyonából.
- Apámmal együtt szállítottunk a gyárnak, kettőnket összesen egymillió forinttal rövidítettek meg - mondja a tarnaleleszi Tóth Vilmos, aki három kisgyermeket tart el. Most 69 éves édesapjával együtt vagy nyolcféle alkatrészt készítettek, utoljára Suzuki futóműveket. Volt, hogy este érkezett a megrendelés, és reggelre már le is kellett gyártani  a munkadarabot, mert különben rájuk verték a kötbért.
- Hat évig dolgoztam nekik, ebből fél évig teljesen ingyen. Félmillió forintot költöttem el üzemanyagra, de minek?! Legalább harmincezer kilométert tettem meg 2001 végétől, és egy fillért se láttam viszont - veszi át a szót Erdélyi Ferenc. Hajnalonta egy órakor kelt, hogy hat órára, mire elindul a szalag, Egerből Esztergomba érjen a lengéscsillapítókkal. Akadt olyan nap, hogy kétszer is megtette az utat. Most úgy látja, teljesen feleslegesen... A felszámolási folyamat kezdetén - akárcsak a többi hitelező - ő is befizette a követelése egy százalékát, ám mindhiába vár a pénzére.
{p}- Minket a csődtörvény kötelez, nem adhatunk gépet a tartozás ellenében - tárja szét a kezét Csaba György, a felszámoló sietve érkező helyi megbízottja. Átveszi a folyamodványt, de semmi jóval nem biztatja a köré sereglőket. Évekbe telhet, mire egy törvényt módosítanak, addig pedig nincs mit tenni. Miközben paragrafusokat magyaráz, a szakik csendben szentségelnek.
Benn, a sivár irodaházban a tablók még a régi időkről mesélnek. A félreeső völgybe rejtett gyárat - 7035. számú Állami Vállalat néven - 1951-ben alapították hadiipari célokra. A későbbi fényképek felhőtlen vidámságról tanúskodnak: emitt motorozás Berva mopeden, háttérben az Országházzal, amott egy brigádkirándulás. A hatvanas években egy svéd, majd egy nyugatnémet céggel kötöttek szerződést. A nagy fejlesztések után 1994-től jött a privatizáció, majd a csőd, 2002. május 15-től pedig a felszámolási eljárás.
{p}Miközben nézelődöm, véletlenül épp a cég egykori gazdasági igazgatójába botlom. - Nem nyilatkozom - mondja köszönés helyett; azt sem tőle tudom meg, hogy ez az utolsó munkanapja. Harminc év után épp most számolt le.
- A hitelező vállalkozóknak senki nem ígérhette, hogy megkapják a pénzüket, erre ugyanis kevés az esély - tájékoztat Oldal Lajosné felszámoló, a Cash & Limes Rt. vezérigazgatója. Szavai szerint a Berva Rt. felszámolási eljárását a hatályos csődtörvény szabályozza, a hitelezőket pedig ennek megfelelően értesítették az eljárás menetéről. A felszámoló a hitelezői választmánnyal tartja a kapcsolatot, tavaly közbenső mérlegben tudósítottak a Berva Rt. anyagi helyzetéről, s idén május végén is ezt teszik. A peres ügyek miatt a felszámolás aligha fejeződik be az előírt két éven belül - azaz idén 2004. május 15-ére -, a megyei bíróságtól kérni fogják tehát a határidő meghosszabbítását. Az egyik per éppen a balatoni nyaraló ügyében indult, melyet egyébként egy évvel a felszámolás kezdete előtt adtak el. Miután a felszámoló visszaszerezte vitatott elővételi jogát, az ingatlant várhatóan nyilvánosan értékesítik. A Berva Rt. termelővagyonát 2003 decemberében eladták egy debreceni befektetőnek, aki folytatja a gyártást, és átvett százötven alkalmazottat. A megmaradt félszáz dolgozó leépítésre vár.
A felszámoló szerint a Berva Rt. épülete előtt demonstráló kisvállalkozók a hitelezők D kategóriájába tartoznak, azaz követeléseik elsőbbséget élveznek az APEH és a társadalombiztosítás követeléseihez képest. Még sincs okuk a reményre. A nagy múltú egri cég maradék vagyona ugyanis valószínűleg rámegy a jelzáloggal biztosított tartozásokra és a felszámolás költségeire.
- Ez nem piacgazdaság, hanem pimaszgazdaság. Tízezer forintért ma embert ölnek. Nemhogy két és fél millióért... Mit szólnának ezek, ha mi ennyi pénzt kivennénk a zsebükből! - bök a lepusztult irodaházak felé az egyik dühös mester. A többiek helyeselnek, aztán lassan szétszélednek. A rendőrök is szedelőzködnek, az akció véget ért.