Ökoszociális fórum

A csoportot Győri-Nagy Sándor egyetemi docens, a Magyar Ökoszociális Fórum elnöke, az Európai Ökoszociális Fórum alelnöke vezette. Az EÖF európai uniós szervezet, amely összehangolja a nemzeti ökoszociális fórumok munkáját. De mit is jelent az "ökoszociális" jelző? Első része az ökológiából rövidült, s a környezetre, a környezeti felelősségre utal. Második fele társadalmi egyenlőséget, közjólétet ígér.
A tanácskozáson Josef Pröll osztrák "életminiszter" (Ausztriában és Németországban Lebensministerium, azaz életminisztérium a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet és a vidékfejlesztést együttesen irányító tárca neve) összefoglalta az EU agrárpolitikájának mai jellegzetességeit. A termeléshez kötött és a vidékfejlesztési típusú támogatások kétpólusú rendszere olyan látásmódot követel meg, mondta, amely a két támogatási területet egymás kiegészítőjeként, együtt kezeli. A miniszter kiemelte, hogy országának a csatlakozás után viszonylag rövid idő alatt sikerült alkalmazkodnia az EU agárpolitikájához, a váltás (1995) sikeres volt, azóta az ország a közösség teljes vidékfejlesztési büdzséjéből tíz százalékot képes megszerezni. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a standardok nehézkes teljesítése miatt egyes csatlakozó országokban több száz feldolgozóüzemet be kell zárni. Egyébként úgy látja: a bővítéssel Európa földrajzi központjában, a Prága-Bécs-Pozsony-Budapest tengely mentén óriási mezőgazdasági potenciállal rendelkező térség jön létre.
{p}A konferencián néhány frissen csatlakozott ország agrárminisztere is megjelent. Franc But szlovén agrárminiszter kiemelte, hogy náluk már nagy hagyománya van a többfunkciójú mezőgazdálkodásnak. Jónak tartaná, ha az unió támogatási modelleket dolgozna ki az eltérő környezeti körülmények között termelők számára. Németh Imre miniszter hazánk képviseletében elmondta: a mezőgazdaságból élők száma nálunk folyamatosan csökken, az agrárnépesség "természetes" kiöregedése figyelhető meg. A feldolgozó üzemek mintegy negyven százaléka az uniós előírásoknak nehezen tud megfelelni, emiatt több mint ötezer munkahely van veszélyben. Célként a versenyképesség javítását és a minőségitermék-előállítást jelölte meg. A szigorú előírások kapcsán bekövetkező üzembezárások problémája Lengyelországban és Csehországban is fennáll. Jaroslav Palas, Csehország agrárminisztere ennek ellenére - mint mondotta - optimistán tekint a jövőbe, hiszen országának mezőgazdasági exportja döntő részben már hosszabb idő óta az EU-ba irányul. Simon Zsolt szlovák miniszter szerint változtatni kellene az unió közös agrárpolitikáján. A csatlakozást követő előnyöket a piac előrejelezhetőségének, elérhetőségének javulásában látja, ám ehhez szükség van a vertikális integráció bővülésére, a termelői szövetkezetek megerősödésére. Fontosnak tartja a fiatal gazdák földhöz jutásának támogatását. Hervé Lejeune, Jacques Chirac agrártanácsadója szerint a régi tagállamok kereskedelmi lehetőségei a csatlakozásnak köszönhetően jelentősen bővülnek, hiszen százmillió új fogyasztó jelenik meg a piacon. Az unióban azonban a gazdák jövedelme döntő részben egyre kevésbé a termelési, sokkal inkább a vidékfejlesztési típusú támogatásokból fog állni. Franz Fischler, az EU mezőgazdasági főbiztosa előadásában kiemelte, hogy a higiénés és élelmiszer-biztonsági előírások terén következetes szigort kell alkalmazni. Aláhúzta azonban, hogy a kiéleződő verseny mellett a csatlakozás az új tagállamok számára is nagy lehetőségeket rejt magában a kereskedelem, a piac bővülése következtében.
Végül néhány beszámolót hallottunk arról, hogyan igyekeznek osztrák cégek kihasználni a bővülő uniós piac lehetőségeit. Az egyik előadásból például egy családi vállalkozás felfutását ismerhettük meg. Az egykori kis magánpékség immáron 200 fős vállalkozássá nőtte ki magát. Termékeik ízlésesen becsomagolva rengeteg élelmiszerüzletben megtalálhatóak - Ausztriában. De rögtön tegyük hozzá: egyelőre! A vállalkozás ugyanis most, a csatlakozás után újabb területek meghódítására készül. Cél a lengyel, cseh, szlovák és magyar piacokon való megjelenés. S itt fel kell tennünk a kérdést: vajon melyik vállalkozónak lesz több esélye a fennmaradásra? Az immáron tapasztalatokkal, tőkével, megfelelő szállítási háttérrel stb. rendelkező osztrák (vagy más nyugati) cégnek, vagy a sokkal gyengébb alapokkal induló itthoni vállalkozónak? Úgy gondoljuk, ezen a területen a legfontosabb az lenne, ha államilag támogatnák az itthoni kezdeményezéseket, melyek így már felvehetik a versenyt a külföldi cégekkel.