Olcsó folyékony kenyereink

Kinek jó a tejár mélyrepülése?
Akik nagyobb üzletekbe járnak vásárolni, már hónapok óta tapasztalhatják, hogy száz forint körüli áron is lehet egy liter dobozos tejet kapni, a trappista sajt kilója pedig van, ahol csupán kilencszáz forint. A fogyasztóknak kedvező az alacsony ár, viszont a tejtermelők, a feldolgozók számára nehéz ez az időszak.
Ezt tartja Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója is, aki elmondta, hogy a tej olcsulása tavaly novembere óta tapasztalható. Ilyentájt fogyott el a pénz abból a tagok által működtetett kasszából, amely a tejfelesleg kezelésének veszteségeit fedezte. A nyers tej felvásárlási átlagára ekkor 72 forintról 60-65 forintra csökkent. Vannak olyan termékek, például a dobozos és zacskós tej, amelyek fogyasztói átlagára 30-40 százalékkal mérséklődött január óta, egyes sajtok, például a trappista, 10-15 százalékkal lettek olcsóbbak. Az uniós csatlakozás után a helyzet tovább romlott, hiszen még több és olcsóbb tejtermék jött be az országba.
Ha száz forintért adják a boltokban a tej literjét, akkor, figyelembe véve a 65 forintos felvásárlási árat, könnyű következtetni rá, hogy a feldolgozóknak nincs hasznuk az üzleten. Abból a száz forintból ugyanis ki kell vonni az áfát, a kiskereskedelmi árrést, ráadásul a feldolgozót terheli a szállítás költsége is. Csak azok a tejipari cégek állják tehát a versenyt, amelyek sokféle terméket gyártanak, és vannak köztük olyanok is, amelyeken nyereség képződik. Csak e haszonból tudják ellensúlyozni a zacskós és dobozos tej előállításakor keletkező veszteséget. Azok a feldolgozók, amelyek csak tejjel foglalkoznak, ma veszteségesen termelnek, és valószínűleg tönkremennek.
Sirman Ferenc szerint hatalmas piaci nyomás nehezedik a feldolgozókra és a termelőkre, mert több országban, például Lengyelországban kisebb költségek terhelik a tejtermelést és -feldolgozást, ugyanakkor nálunk a kereskedelem óriási árrésekkel dolgozik. Az árak tovább már nem csökkenhetnek, hiszen az unióban is 65 forint körüli nyerstejár létezik. Ráadásul a hazai termelők tűrőképessége jóval kisebb, mint a régebbi uniós gazdáké, akik nagyobb támogatást kapnak. Egyébként az elmúlt egy év alatt mintegy húsz százalékkal csökkent a tejtermelők száma, a tej menynyisége pedig körülbelül tíz százalékkal kevesebb. A következő átrendeződés a tejiparban várható, még jobban koncentrálódik a feldolgozás, a mostani 57 vállalkozásból jó néhány nem marad talpon.
Sajnos a piacot továbbra is az fogja meghatározni, hogy mi történjen a tejfelesleggel. Ezért jó lenne, ha a mostani 160 literes hazai fogyasztás 200 literre növekedne. Mióta olcsóbb a tej, érezhető pár százalékos fogyasztásnövekedés, de az az importot erősíti, nem a hazai termelést segíti. A tejtermelőknek az nyújthat reményt, hogy évről évre növekszik a földalapú támogatás.
A terméktanács igazgatója sajnálatosnak tartja, hogy számos olyan uniós támogatás létezik, amelyet az intézményrendszer hiányos kiépülése miatt nálunk nem hirdettek meg. Az Európai Unióban például támogatják a sovány tejből történő kazeingyártást. A kazeint élelmiszer-ipari feldolgozásra lehetne exportálni, de szilárd műanyagokat is gyártanak belőle. Vannak hazai tejipari cégek, amelyek vállalkoznának kazeingyártásra, hogy több százmilliós veszteségüktől megszabaduljanak. Ugyanígy nem hirdették meg például a vaj magántárolási támogatását, ami szintén segítene a feldolgozókon.
{p}
Időzített bomba lehet a dobozos sör
Lassanként csatát nyernek a magyarországi sörgyártók az olcsó német és a gyenge minőségű, német gyártmányúként hirdetett, de tisztázatlan származási helyű dobozos sörök importőrei ellen. Bár a hazai üzemek kénytelenek voltak számottevő veszteséget elkönyvelni az elmúlt hónapokban a száz forintnál olcsóbban kínált termékek dömpingára miatt, az itthon készülő sörök ára nemigen változott.
A gyártók szerint veszteség nélkül a jelenleginél jobban már nem csökkenthető a sör kereskedelmi ára, ezért valamennyiük számára megváltást hozhat a hamarosan az Országgyűlés elé kerülő, módosított környezetvédelmi törvény. A jogszabály-módosítás értelmében januártól megváltozik az italok csomagolására vonatkozó termékdíjszámítás módja. Míg korábban a termékdíjfizetés attól függött, hogy az adott vállalatok milyen arányban állítottak elő eldobható, illetve viszszaváltható csomagolást, addig a tervezet szerint a jövőben a göngyöleg mennyisége, darabszáma alapján ösztönöznék a sörtermelő üzemeket. A zömmel visszaváltható palackokat felhasználó hazai sörgyártók áldásként tekintenek az elképzelésre - derült ki Fehér Imre, a Borsodi Sörgyár illetékese szavaiból is. A jogszabálytól egyértelműen az esélyegyenlőség javulását várják, azt remélve: mindazok a vállalkozások, amelyek minimális költséggel, gyenge minőségű és kizárólag alumíniumdobozos terméket importálnak (vagy gyártatnak) olcsón, a termékdíj bevezetése miatt egykettőre visszavonulót fújnak.
Ma még nagyon sok olyan cég is működik az országban, amely egyáltalán nem használ visszaváltható palackokat, egy új csomagoló gépsor vásárlása pedig milliárdokra rúghat. A legnagyobb hipermarket-hálózatok élesen tiltakoznak a jogszabálytervezet ellen, hangoztatván, hogy a szigorítás bevezetése a sör legalább 11 százalékos drágulását válthatja ki. A környezetvédők nagy csoportja szintén elégedetlen az elképzeléssel, és újabb burkolt adónak tekinti a tervezett termékdíj-bevezetést.
Az elmúlt négy évben a dobozos sör piacán meghökkentően impozáns értékesítési eredményeket elért, emellett a termékfejlesztésre százmilliókat áldozó sörgyártók egy évvel ezelőtt még egybehangzóan állították: nem tartják szerencsésnek, hogy a bevezetendő termékdíjakkal tetemesen növeljék a költségeket, mert így a rendelettervezet biztosan nem érné el célját. A kereskedelem ugyanis nincs felkészülve a hozzá visszakerülő drága dobozok és eldobható palackok finanszírozására, tárolására. Egy éve a gyáraknak még az volt a meggyőződésük, hogy csakis a szelektív hulladékgyűjtéssel orvosolhatók a problémák, és ennek semmiképp sem a termékdíj bevezetése és a betétdíj megemelése a módja.
A magyar piacot özönvízszerűen ellepő olcsó sörimporttól megrendülve azonban ma már ugyanezek a magyar üzemek lelkes támogatójává váltak az azóta kétségtelenül sokat finomodott és "megemészthetőbbé vált" törvénymódosításnak, amely bevallásuk szerint az utolsó szalmaszál lehet számukra a sörpiaci csatában - erősítette meg László Attila, a Brau Union kereskedelmi vezetője. Feltéve, ha a kormány időben a parlament elé tudja terjeszteni a módosításokat, máskülönben az importőrök újabb haladékot kaphatnak.