Szűkre szabott határidő

A tősgyökeres mezőcsáti parasztcsaládból származó Kuli Sándor, akinek már az apja is juhász volt a téeszben, feleségével és fiával közösen a geleji határban négy tanyán tart állatokat.
- Amikor a téesz megszűnt, vállalkozó lettem. Huszonöt hektár saját földünk mellé 520 hektárnyi legelőt bérelünk, az állomány most ezerhatszáz anyajuh és annak szaporulata. De még nagyon az elején tartunk. Kiszámoltam; legalább háromszázmillió forint kellene ahhoz, hogy itt az uniós elvárásoknak megfelelő rendes út, villany, takarmány-, trágya-, széna- és dögtároló legyen. Pályázni kellene ezerfelé a temérdek napi munka mellett. És nem is akárhogy! Nem foghatok bele itt csak úgy bármibe, mert a legelőim nagy részét a Bükki Nemzeti Parktól bérelem. Az áramot is csak föld alatti kábelen hozathatom ide, nehogy a túzokok vagy az egyéb védett madarak nekirepüljenek a légvezetéknek.
Kuli Sándor "gyepterületek hasznosítása túzokvédelmi szempontból" címen három éve adott be pályázatot. Az első évben 16 ezer, tavaly már több mint húszezer forintos támogatást kapott hektáronként a bérelt legelőire. Azt mondja, a feltételeket - például a túzokköltés miatt csak június 15-e után kaszálhatja a legelőt, méghozzá vadriasztóval felszerelt géppel, a peremeken lekaszálatlan sávokat kell hagynia, nem használhat vegyszert, s a tavaszi felszáradással megkezdett legeltetést az őszi esőzés beálltával kell befejeznie - érdemes betartani.
- A túzok, a vércse, a csíkos egér, az ürge védelme végett fontos ez. Meg azért is, hogy ne pusztuljon el a növényzet, amely már az ükapáink idején is megvolt. Akibe szorult egy kis emberség és józanul gondolkodik, csak helyeselheti a programot. A szemes takarmány, a lucerna termesztésére már sokkal szigorúbbak az előírások; igaz, hektáronként többet is fizetnek érte. Megmondom őszintén, abba egyelőre nem mertem belevágni. Idén viszont még egy fityinget sem kaptunk, mert az uniós csatlakozás miatt most állítólag új, másféle szerződések készülnek. De talán többet is fizetnek értük.
Bodnár Mihály, a Bükki Nemzeti Park munkatársa, a dél-borsodi tájegység vezetője szerint a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program valójában a korszerű mezőgazdálkodás záloga. A programhoz csatlakozó gazdálkodókat kárpótolják a "biomódszerek" szerényebb hozamáért, mivel egészséges és piacképes termékeket úgy állítanak elő, hogy közben megőrzik a vidék, a táj, az élővilág, a természeti környezet értékeit. Az állami támogatás számukra nem adomány, hanem jogos, bár szigorú feltételekhez kötött fizetség, amiért "extrát" teljesítenek, betartva a különféle környezetvédelmi előírásokat, legfőképpen a vegyszermentes, környezetbarát anyagokkal való gazdálkodást.
{p}
A Borsodi Mezőségben a túzokvédelem a "zászlóshajója" ennek a programnak, mivel az egyik legérzékenyebb védett madár csökkenő létszámával azonnal jelzi a káros környezeti hatásokat. Az itteni túzokállomány már évek óta állandósult, tehát nem dolgoztak hiába. A programhoz kapcsolódó gazdálkodók 2002-ben kaptak először - vállalásaiktól függően eltérő összegű - állami támogatásokat, melyek tavaly már nőttek. Az idén az uniós csatlakozás miatti átmeneti megtorpanás után az új feltételek előnyösebbek lesznek. Egyrészt lehetőség van a kvótán felüli termelésre, másrészt - szemben a szűkösen mért hagyományos támogatással, ahol az állam két forintjához az unió egyet ad - ehhez a programhoz a hazai büdzsé egy forintja mellé négyet tesznek Brüsszelben, a szabályok viszont nem szigorodnak olyan mértékben, hogy bárkit is visszarettentsenek a pályázástól. A határidő azonban most igencsak szűkös: október elsejétől a hónap végéig lehet pályázni, s aki ebből kifut, milliós juttatásoktól eshet el.
Berkes István sajóörösi gazdaságát, tejelő tehenészetét egy osztrák vagy holland gazda is megirigyelhetné. A megszűnt tiszaújvárosi téesz egykori tanyáján valóságos csodafarmot látunk, ahol plafonig csempézett a fejőház, halastavak csillognak a napfényben (elvégre a Sajó és a Tisza holtágában vagyunk), mellettük zöld legelősávok, odébb lovarda. Viszonylag fiatal házaspár kőkemény munkája ez a valóban mintaszerű gazdaság, a téeszben megszűnéséig dolgozó Berkes István feleségével és két fiával közösen, tizenhat év alatt építette fel. Száz hektár saját földjükön van szántó, kaszáló, legelő, erdő és halastavak, közel száz jószágból áll a tejelő állományuk. A negyvenes éveit taposó férfi, mint általában a csizmához szokott, hajnaltól napestig dolgozó emberek, most öltönyben feszengve válaszolgat a gazdaságába látogató államtitkár kérdéseire. A története úgy kerek, hogy tavalyi évét különösen megnehezítette a minőségi tejtermelésre való átállás, de - majdhogynem egyedüliként a környéken - sikerült talpon maradnia. Kudarc volt viszont, hogy a saját földje mellé még legalább százhetven hektárt a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területén bérelő vállalkozó tavaly már megpályázta a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot, de kérelmét pénzhiány miatt az FVM elutasította. Berkes István most újból pályázik, s ha pályázatát elfogadják, a gyep- és szántótámogatásból jövőre legalább hatmillió forintra számíthat családi gazdasága.
Az uniós normákhoz igazodó, a környezetvédelmi és a mezőgazdasági tárca által közösen kidolgozott rendelettervezet alapján - hallhattuk Gombos András államtitkártól a látogatás végén - 2004-ben mintegy ötszázezer hektárral számolva 19,5 milliárd, 2005-től 2006 szeptemberéig 650 ezer hektárra 25 milliárd, 2006-os indulással pedig közel nyolcszázezer hektárra csaknem harmincmilliárd forintos támogatást kaphatnak a programban részt vevők. Az új feltételeket a Magyar Közlönyben, az agrártárca honlapján és szaklapokban teszik közzé. A pályázatokat az FVM hivatalaihoz kell benyújtani, a programok felügyelete, menedzselése pedig továbbra is a nemzeti parkok feladata. Nem mellékes tény, hogy a sikeresen pályázó gazdálkodók jogosultak a területalapú támogatásra is, a kettő nem zárja ki egymást.