Seregélyeké a jégbor

A jégbor előállításakor nem hagyományos darálással, hanem préseléssel nyerik a mustot, s az erjesztéssel alacsony alkoholtartalmú, ám a ki nem forrott cukor miatt annál édesebb és zamatosabb bort nyernek. Különleges nedű ez, íze hasonlatos a hatputtonyos aszúéhoz. Nem olcsó, egy három és fél decis palack nyolc-tízezer forintba kerül. Van is rá kereslet, mégis kevesen próbálkoznak vele.
Talán nem véletlenül, tudtuk meg Babits Lászlótól, aki családi tradíciót követve termeszti, borrá érleli és értékesíti a szőlőjét. Babits László időnként maga is kísérletezett a jégborral, két éve például sikerült is néhány palack kiváló hárslevelű jégbort felcímkéznie. Tavaly viszont, mintha megérezte volna a bajt, nem vállalkozott rá. A húsz hektáron gazdálkodó tolcsvai gazda szerint ugyanis a jégbor előállítása nagyon rizikós. Soha nem lehet tudni, mi történik a tőkén hagyott fürtökkel. Az elmúlt hónapokban történetesen elmaradt az a jégborhoz szükséges mínusz nyolc-tíz fokos hideg, amiből két-három nap is elég, hogy a bogyókban lévő víz megfagyjon, szétrobbantsa a sejtfalakat, s így könnyebben táródjanak fel a cukor-, sav-, íz- és zamatalkotó sejtnedvek. Másrészt sok helyütt még a kifeszített madárhálók sem tudták megvédeni a seregélyektől a dermedésre váró fürtöket. Sok helyen nem is volt minek megfagynia. Pedig a minőség ígéretes volt, cukortartalma sok helyen meghaladta a 20 fokot. Az emberek előtt "szüretelő" madarak szája íze tehát édes lehetett, a jégbort remélő hegyaljai gazdáké viszont most annál keserűbb.