Jég hátán uborkázók

- Délután négy óra körül járt az idő, mikor ránk tört a vihar - eleveníti fel a sötét perceket Kardos Istvánné, aki nemcsak termeli, hanem fel is vásárolja az uborkát. - Vagy tízen álldogáltak a válogatógép mellett, alig volt időnk fedett helyre menekülni. Diónyi jégdarabok estek... Volt termelő, aki sírva ment haza, mert tisztában volt vele, hogy százezreket bukott néhány perc alatt.
A pár száz lelkes településen alig találunk olyan portát, ahol ne uborkáznának. Még senki sem gazdagodott meg ugyan belőle, de az uborkapénz nélkül a legtöbb család nagyon nehéz helyzetben volna. A község közepén lakó Törő Sándorék felnevelték már ugyan a gyermekeiket, de ha a nyugdíjra hagyatkoznának csupán, megnézhetnék magukat. A kettőjük nyugdíja valami hatvanezer forint, pedig a kenyér ugyanannyiba kerül itt is, mint mondjuk Pesten vagy a Balaton partján.
- Az uram súlyos agyvérzésen esett át, leszázalékolt rokkant, az uborkával pótoljuk ki a jövedelmünket - jön fel a kertből Törőné, mert ha a vihar össze is pocsékolta a kertet, az uborka mindig ad munkát. - Most például az elhalt részeket szedegetjük, mert amíg el nem takarítjuk, addig nem jön új hajtás. Termést azokon várhatunk. Most már permetezni is kéne megint, de az uramnak ez túl nehéz. A fiunk jár ki Fehérgyarmatról, hogy a háti permetezővel végigfusson a sorok között, de ő is dolgozik, nem rángathatjuk minden percben.
A falura szűk negyedóra alatt bő harminc milliméter eső zúdult, s a jeget még három óra múltán is seperni lehetett. Tudta mindenki, hogy nagy a baj, épp ezért az uborkások még aznap este összejöttek, hogy megbeszéljék a teendőket. Szerencsére a termelők jó része már nagy tapasztalatokkal rendelkezik, és több szakembertől is tanácsokat kaphattak. Ilyen helyzetben az azonnali rezes permetezés a legfontosabb. Ha nem jön újabb jég, akkor ezzel augusztusban már friss termést remélhetnek, mert az uborka három hét alatt összeszedi magát. Olyan, mint a dinnye, amelyet régente ostorral vertek, hogy minél több friss hajtást s azokon új termést hozzon.
- Bár úgy lenne - sóhajt fel egy másik kertben Soltész Tibor, aki, ellentétben a kordonos uborkával, a földön futtatja a szárakat. - Csakhogy én mást is hallottam. Bekéredzkedett mihozzánk a jég után egy idegen dinnyés, s amikor meglátta a kertet, azt mondta: ha az ő dinnyéjét ilyen vihar érné, azonnal felhagyna a munkával. Mert potyára ő egy percet sem dolgozik. Ha rendes munkám lenne, én sem kínlódnék, feleltem neki. De ha már beleöltünk annyi munkát, mentsük a menthetőt. Hogy mennyi lehet a kár? A termés fele mindenképp odavan.
A szomszéd kertekben is uborka, bármerre néz az ember. És mindenütt emberek. Az elsárgult uborkákat, az elhalt hajtásokat, leveleket csipkedik le. Egy átlagos család négy-ötszáz méter uborkással rendelkezik, ebben két-háromszázezer forint a kár. Szerencsére a termeltető cégek kötöttek biztosítást, így a szekeresiek helyzete mégsem reménytelen. Kérdés persze, mikor jutnak a pénzükhöz. A biztosítók augusztus végére, szeptember elejére ígérik.
- Nekünk most kéne a pénz, nem szeptemberben - lép ki az uborkasorok közül egy fiatal nő, Nagy Zita. Az anyjával tisztítja ő is a bokrokat, de most, hogy idegen hangok ütik meg a fülét, közelebb jön, hátha hall valami biztatót. - A legjobb hetek esnek ki. Olyan gyönyörű volt az egész faluban az uborka, hogy a nyíregyházi növényvédősök is csodájára jártak. Most meg, tessék... Beleöli az ember a tömérdek pénzt a palántába, a fóliába, a vegyszerekbe, itt görnyed mindennap, és tíz perc alatt tönkremegy minden. Ráadásul nekem kétezer-kétszáz méter paprikám is bánja. Örülök, ha majd egy lecsót főzhetek belőle.