Csüngő hasú a zongoránál

- Most éppen tizenöt disznónk van: öt koca, egy kan, a többi süldő. Mivel ezek már három-négy hónaposan szerelmeskednek, először mindig a kanok kerülnek kés alá. A kicsik közül már most is vemhes néhány. Hogy miben különböznek a hagyományos sertéstől? Egyrészt jóval kisebbek, de azt is mondhatnám, hogy takarosabbak - állítja a 68 éves nyugdíjas férfi. - Máskülönben csak vemhesen csüng a hasuk, igaz, akkor majdnem a földig lóg. De ami a legfontosabb, a kosztra nagyon igénytelenek. Télen beérik egy kevés darával kevert korpával, nyáron füvön, lucernán élnek. Folyton legelnének, mint a birkák. Fürgék, furmányosak, és óriási bennük a mehetnék. Nálunk ezt kiélhetik. Van kifutójuk, sőt medencéjük is, merthogy imádnak pancsolni és inni. Állítólag a ridegtartást is jól bírják, de én úgy látom, mínusz fokokon kell a meleg nekik. A birkaistállónkat alakítottam át ólnak, szalmával bélelt, elkülönített karámokkal. A húsuk a sok zöld koszttól szerintem kitűnő, persze van, akinek nem ízlik. Talán azért ilyen ritka a hazai tartásuk, mert kevesen ismerik őket. Mi öt éve foglalkozunk velük, azóta, amióta a vejem meglepett bennünket három malaccal. Addig hírüket se hallottam. A feleségem emlegetett a tévéből valami Ross dokit, aki együtt alszik a vietnami malacával. Mi megesszük a szaporulatot. Elkelne már a vérfrissítés, csak hát nincs kivel cserélni. Szerintem a Taktaközben rajtunk kívül nem nevelnek ilyen fajtát. Sajnos más állatot sem igen, pedig valaha itt kondák, csordák voltak. Mi ezekből a malackákból, ha megélni nem is, legalább jóllakni tudunk ebben a szegény faluban, ahol a föld elértéktelenedett, a művelése és a takarmány megdrágult. A három-négy nagyobb gazdálkodó mellett a többség segélyből és családi pótlékból él. Bagóért adtuk el mi is a földünket, amióta lerokkantam; mert a csüngő hasúnak elég a kert is. A párom szintén nyugdíjas, egy tokaji hotelben volt szakács, nagyon jól főz. A lányom, vejem sajnos megint munkanélküli. Karolina unokánk helyzete a legbiztosabb: ő még iskolás.
A konyhában hatalmas tál sülttel kínálnak bennünket. Mivel kedvencem a kelkáposztafőzelék, én maradok annál. Kollégám udvariasan eszeget a sültből. Csak hazafelé vallja be: valóban gusztus dolga, kinek ízlik ez a hús.
Az asztalnál az állatok különc természetéről is szó esik. Fialáskor például őrt kell mellettük állni, máskülönben a burokba rekedt kicsik megfulladnának. Félvad mivoltuk okán ilyenkor sokszor el is bújnak, és ha nem találnak rájuk időben, kihűlnek, elpusztulnak a malacok. Lábas Miklós lánya tavaly így bukkant rá az egyikre, hajszárítóval élesztgette, cumival nevelte fel a konyhában. Amikor megerősödött, alig tudták kitessékelni a házból. A kertben mindig a lábuknál sündörgött, kezükből eszegette a málnát. Karolina nagy bánatára végül le kellett vágni, sóhajtozott a házaspár, mert herélt kanként úgy elhízott, hogy az orvos szerint nyáron megfulladt volna.

Származás
Vietnami őshazájából 1984-ben terjedt el a tartása. Okosság, kíváncsiság, taníthatóság jellemzi. Házi kedvencként akad közöttük szánhúzó, kosárlabdázó, sőt még zongorista is. Súlya 50-120 kiló, lábai kurták, magassága alig ötven centiméter. Mindenevő, és rengeteget iszik, hogy védje magát a "hőgutától", amire hajlamos. Nyáron szereti a hűs menedéket, télen a fedett, meleg helyet. Játékos, társas lény, magányosan búskomor lesz. Mozgásigénye,  étvágya korlátlan, de túlsúlya szívproblémákhoz, vaksághoz vezethet. Életkora pedig? Nos, amennyit hagynak neki - még ha zongorista is.