Búzabomba robbanhat!

Ezek a mondatok egy növényvédő szakmérnöktől-tanácsadótól származnak, aki szerint az idei aratás mennyiségében valószínűleg nem okoz majd gondot, a minőség miatt viszont sok gazda vakarhatja a fejét. A helyzet ugyanis az, hogy idén július 1-jétől életbe lép egy tavaly meghozott uniós rendelkezés, amely szerint a gabonának nemcsak az eddig megszokott mutatóit - ilyen például a sikértartalom, az úgynevezett esésszám, töröttszem-arány, fehérjeérték stb. -, hanem a toxikus értékeit is ki kell mutatni. Magyarán: meg kell vizsgálni, tartalmaz-e mérgező anyagot.
Ezt a rendelkezést tavaly augusztusban hirdették ki, de nálunk a gazdák többsége nem vette észre, márpedig ebből tényleg óriási baj lehet az idei szezonban - ezt már Makay György, a Gabonaszövetség szakértője mondta lapunknak. A képlet egyszerű: ha a malom szeretne unión belül - így hazánkban is - gabonaterméket értékesíteni, akkor garantálnia kell, hogy az áru minden szempontból megfelel az új szabályoknak is. Ez vonatkozik a november elsejétől a kalászos gabonára érvényes garantált áras, idegen szóval intervenciós felvásárlási rendszerre is.
Az idei csapadékos tavasz pedig több növénybetegségnek is kedvezett, főleg a gombás fertőzéseknek, amelyek többsége erősen rontja a már említett toxikus mutatókat. Permetezni már nem érdemes, a betegségek terjedését legfeljebb az aratásig kitartó kedvezőbb időjárás korlátozhatja. A meteorológusok azonban sok jóval nem biztatnak.
{p}
Esős, borongós aratás várható
Hazánk területének majdnem a fele, 4,4 millió hektár szántó, ennek 63 százalékán gabonaféléket termelünk. Nyugodtan néznek a legnagyobb nyári munka elé - az utóbbi két esztendőben először - a kalászosok aratása előtt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban. Legalábbis ami a raktározást illeti: országosan elegendő magtár lesz az új termés fogadására. A legutóbbi termésbecslés szerint a múlt évi ötmillió tonnányi búzánál kevesebb, 4,7 millió tonna teremhet az idén.
Mintha az időjárás megérezte volna! A korábbi száraz évek után, a 2004. évi uniós csatlakozást követően búzából és kukoricából egyaránt nagy mennyiség termett. Tavaly úgyszintén, s az idei kilátások sem rosszak. Halmozódik tehát a gabonafelesleg, hiszen a búza és főként a kukorica jelentős része, elegendő abrakfogyasztó állat híján, a hazai piacon nem fogy el. A helyzet tehát változatlan. Hagyományos balkáni és dél-európai exportpiacaink felvevőképessége több okból is korlátozott. Szakértők szerint közúton ötszáz kilométernél nagyobb távolságra a terményt nem gazdaságos utaztatni.
Marad tehát az Európai Unió gabonapiacát védő intervenciós felvásárlást követő, vég nélkülinek tűnő tárolás. A tonnánként 101,31 eurós védőárat még a régi tagországokban határozták meg. Ha ezt nem éri el a piaci ár, akkor a közösség beavatkozik (interveniál), s megveszi, majd támogatás segítségével harmadik országba exportálja az árut. Nálunk ez a mesterségesen kikalkulált intervenciós ár piacmeghatározó tényezővé lépett elő. Nélküle a csekély kereslet és a nagy kínálat miatt tonnánként három-ötezer forinttal olcsóbb lenne a gabonafélék ára - véli a szakértők többsége.
A vázlatosan ismertetett szisztéma áll az unió tulajdonában lévő, ám Magyarországon tárolt csaknem nyolcmillió tonnás intervenciós készlet hátterében. (Összehasonlításul: egy átlagos esztendőben összesen 12-14 millió tonnányi az országos gabonatermés.) Felét a 2004 novemberében kezdődő és a következő év júliusában végződő felvásárlási időszakban vették meg a gazdálkodóktól, a másik felét pedig a 2005/2006-os, jelenleg is zajló idényben - tájékoztatott bennünket Nógrádi Judit, az MVH főosztályvezető-helyettese. Készleteit az unió pályázatokon értékesíti, amelyeken eddig csupán 850 ezer tonna magyar gabonát adtak el, az intervenciós mennyiségnek ez alig több mint tizede, aggasztóan kevés. A gabona ellenértékét egyébként csak az értékesítést követően kapják meg a tagállamok. A magyar költségvetésnek több mint százmilliárd forintját köti le a háromnegyed részben kukoricából álló intervenciós készlet. Valóságos üzletággá vált ugyanakkor a raktározás, hiszen tonnánként és havonta - jórészt az unió térítéséből - a vállalkozók 359 forintot kapnak a gabona mennyiségének és minőségének megőrzéséért. Ez nem tiszta bevétel, hiszen a termény kezelése (rendszeres átmozgatás, kártevőirtás stb.) kiadásokkal jár.
Kérdés, miként változik az áru a három-öt éves tárolás alatt. Erre vonatkozóan sem itthon, sem az unióban nincs gyakorlati tapasztalat. A hivatalosan elszámolható veszteség az idő múlásával aligha fedezi a mozgatáskor keletkező és kirostált tört szemek mennyiségét, nem is szólva a biológiai érték romlásáról. Ebben az esetben viszont a raktározónak már nem nyereséget, hanem veszteséget hozhat a tárolás. Nógrádi Judit szerint ettől nem kell tartani, hiszen a kukoricafelesleget takarmányozás helyett inkább üzemanyag-adalék, bioetanol gyártására használják majd.
{p}
Hat nap
Miként oldjuk meg a gabonaproblémát? - ismétlődik újra és újra a kérdés. A rendszerváltást követően ugyanis a hazai mezőgazdaság nem a remélt Kert-Magyarország irányba, hanem, épp ellenkezőleg, az úgynevezett külterjesség felé mozdult. A XXI. század elején búzát és kukoricát jól gépesítve, "intenzíven" termelni már nem nagy ügy. Különösen akkor nem, ha a gabonatermesztés jövedelmét egy az egyben az Európai Uniótól kapott és nemzeti forrásból kiegészített, hektáronként hozzávetőleg negyvenezer forintos területalapú támogatás adja. Ezzel összefüggésben állította nemrég Nagy Frigyes, egykori földművelésügyi miniszter: az elmaradott mezőgazdaság társadalmilag is visszahúzó erő lehet.
A "Mi legyen a gabonával?" kérdésre egyelőre nincs válasz. Piacszerzés nélkül a kertészet és az állattenyésztés ismételt felfuttatása kétséges, az etanolgyártásról sincsenek még tapasztalataink. Az intervenciós gabonafelesleg kutatók szerint 2010-re elérheti akár a 14-20 millió tonnát. Hol van már az az idő, amikor rendszerváltó kormányunk első földművelésügyi minisztere szűzies ártatlansággal ábrándozott a falvakból egykor elüldözött kulákok gyermekeinek és unokáinak a gazdálkodást az ősi jusson újrakezdő tömegeiről. A valóság épp az ellenkezőjét mutatta. Az élelmiszer-gazdaság vált a legnagyobb munkaerő-kibocsátó ágazattá.
És a feketeleves még hátravan. Minden felmérés - így a KSH legutóbbi gazdaságszerkezeti összeírása is - azt igazolja, hogy a kicsik ugyanazt termelik, mint a nagyok. Vagyis mind az egyéni, mind a társas gazdaságok körében növekszik a kizárólag szántóföldi növényt termesztők aránya. Erre ösztönzi őket egyrészt az unió már említett - zsákutcás - termelési és piacszabályozási gyakorlata, másfelől az összefogás már-már kóros hiánya. A kisgazdaságokban a vonóerő-kapacitás - vagyis a saját területre "beüzemelt" traktorlóerő - négy és félszerese a nagyüzeminek, ebbe pedig, szakértőket idézve, csak belerokkanni lehet. Emlékszünk még a látványos traktorokkal tüntető gazdák válaszaira: ezeken a gépeken banki jelzálog van, ha nem törlesztjük a részleteket, végünk van. Az, hogy a nagy teljesítményű gépeket közösen, szövetkezve kellene megvásárolni, és, hogy jól ki lehessen használni őket, akár gépkörökben lenne érdemes üzemeltetni, eszükbe sem jut. Mert ott munkál bennük a félsz: elég volt a ránk erőltetett kolhozvilágból. Összefogni persze önkéntesen, gazdaságossági megfontolásból is lehetne. Csak hát itt van ez a zsigerekbe ivódott "kolhozközjáték"...
De ha már így alakult, akkor hová lett a magyar gazda nagy erénye, hogy még a jég hátán is megél. Csak elvétve látni eredeti ötleteket, a többség búzát, kukoricát meg napraforgót termel. Egy jól gépesített, negyven-ötven hektáros gazdaságban a gabonatermesztés összes munkája - a vetéstől az aratásig - évente hat munkanap alatt elvégezhető.(Na jó, legyünk nagyvonalúak, és duplázzuk meg!) Mit tesz emberünk az esztendő fennmaradó részében? Ez a termelési szerkezet ugyanis a tipikusan részmunkaidős mezőgazdaságot takarja. A gazda főfoglalkozásban másutt dolgozik, egy-két hétig meg a földjein. Már ha van hol dolgoznia. Ha meg nincs, akkor vagy felhagy a gazdaléttel, vagy versenyképessé teszi magát, még mielőtt tönkremenne.
Jómagam ezzel a rideg megközelítéssel nem értek egyet, mert hiányzik belőle az emberség. De ettől a világ, amelyben meg kell élnünk, még olyan, amilyen. A tájfenntartó, az ápolt környezettel az egész társadalomnak szolgáltatást nyújtó, többfunkciós mezőgazdasági modellé a jövő - hangzik az élelmiszert versenyképesen termelő gazdálkodás bírálata. Akik tanulmányozták az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetését, azok szerint nem igaz a vidékfejlesztési fordulat. Az euró-tízmilliárdok négyötöde továbbra is a termelőüzemeknek jut majd, s csupán húsz százalék marad vidékfejlesztésre.
{p}
Sok jót nem ígér
Az aratásra készülő gazdáknak az agrometeorológiai előrejelzés: gyakorlatilag egész nyárra párás, esős, fülledt időt jeleznek a szakemberek. E hétvégén az enyhe éjszakák után napközben még a kevésbé meleg tájakon is eléri a 27, 28 fokot a hőmérséklet, a tartósabban napos területeken 33, 34 fok is lehet délutánonként. A gyakran erősen párás levegő viszont kedvező feltételeket jelent sok növénybetegség terjedéséhez. A növényvédelmi munkákat tartósan erős szél nem akadályozza, de zápor, zivatar többször megzavarhatja. Esős aratásra készülhetünk tehát.

Román tárolók
Románia kész arra, hogy felajánlja Magyarországnak 11 millió tonnás gabonatároló kapacitásainak egy részét a feleslegek elhelyezésére - mondta Daniel Velicu, a román mezőgazdasági minisztérium szakértője a Rompress hírügynökségnek. Mindamellett gondolni kell a szállítási költségekre is - tette hozzá. Román gabonapiaci elemzők szerint az ottani gabonasiló-tulajdonosok eddig kétmillió tonna intervenciós gabona tárolására ajánlottak fel elhelyezési lehetőséget, s 2007. január 1-jétől ötmillió tonna intervenciós gabonának az uniós előírásoknak megfelelő raktározása válik lehetővé.

Intervenciós jövendő
Az Agrár-Európa Klub legutóbbi rendezvényén hangsúlyozottan szó esett az unió gabonapiaci szabályozásának jövőjéről. Az apropót az adta, hogy hiteles brüsszeli források szerint az intervenciós rendszert az időzített "magyar bomba" egy éven belül felrobbanthatja. Az uniós szabályozásban jártas kutatók azonban úgy vélik, nem eszik ilyen forrón a kását. Valószínűsíthetően a kukoricával kezdik az intervenció leépítését, minthogy az abrakféléből az uniós készlet háromnegyede magyar. Előbb a jelenlegi ár nyolcvan százalékára mérséklik a tengeri védőárát, néhány éven belül pedig valószínűsíthetően kivonják a kukoricát az Európai Unió intervenciós növényei közül. Egyébként az egész rendszer sérülékeny, hiszen ha a WTO-egyezmény alapján fokozatosan meg kell szüntetni az agrártermékek exporttámogatását, akkor értelmét veszti a világpiaci ár fölötti, védett uniós gabonaár.