Zenéltek a kaszaverő kalapácsok

Viaszérésben legjobb kézi erővel aratni a búzát, mert ilyenkor már érettek a kalászok, de a szem nem pereg. A 18. novai kéziarató- és cséphadaróverseny idején ilyen volt a búza. A hagyományőrző program minden évben hoz valami újat. Az idén a kaszakalapálásban is versengtek a kis és nagy bandák.

GazdálkodásBozsér Erzsébet2006. 07. 14. péntek2006. 07. 14.
Zenéltek a kaszaverő kalapácsok

A hagyományok szerint a kasza a parasztgazda személyes eszköze, s a felnőtté váláshoz tartozott, amikor a legény azt megfelelően ki tudta kalapálni. Rang és tisztelet övezte a jó kaszaverőt.
Horváth János magángazda búzatáblája volt a nagy vetélkedés színhelye, a határon túlról, Szlovéniából és az ország különböző részeiből érkeztek ide a kisebb és nagyobb bandák. Tagjaik javarészt hagyományőrző dalkörökbe tartoztak, így még a bírálók is dalra fakadva mustrálták az elvégzett munkát.
Amíg suhogtak az acélok, a fák árnyékában ütemesen zenéltek a kalapácsok, akár kottázni lehetett volna a kaszaverést, hiszen mindnek más volt a zengése.
- Az edzéstől függ - kaptam a magyarázatot Göncz Jánostól, a szlovéniai Gyertyánosból érkezett banda versenyzőjétől. Meg is kongatta a kalapácsa alatt formálódó pengét, és elégedetten mondta: - Jó hangja van. Erős, kemény. Sok új kaszát megkalapáltam az életemben, talán kétszázat is. Gyerekkoromtól fogva kaszálok, és most, nyugdíjas fővel is földművelő vagyok. Tizenöt hektáron gazdálkodunk három traktorral. Állat is van, disznó. A fiam fuvarozó. Három unokám közül az egyik majd átveszi a birtokot. Szereti ezt a munkát.
Közben nézegette a kasza vékonyodó élét.
- "Igyenösen" kell végigverni vékonyra, majd kaszakővel meghúzni. A kézi kasza mindennap kell az embernek, ezzel lehet a legjobban levágni a füvet. Van vállra akasztható, motoros fűnyíró is, de a kasza nélkülözhetetlen.
A közelében fiatalember kalapált szurkolói körben, s hol dobozos sörrel, hol pálinkával "olajozott", miközben oda-odalesett a szlovén gazdára, és kérdezgette.
- Most kalapálok először - nevet jóízűen Sági Csaba, a sükösdi csapat tagja. - Elég hullámos lesz, de majd belejövök. Tavaly is itt voltunk a fiúkkal, meg Kecelen is versenyeztünk. Baráti társaság vagyunk, csupa férfi, de nagyon szeretünk aratóversenyre járni. Tavaly marokszedő voltam, az jobban ment. Nincs kitől tanulnom a családban. A nagypapám, az igen, ő tudott bánni a kaszával...
Akkurátusan dolgozott a csapattól kicsit távolabb egy szikár ember.
- Kétszer végigmegyek az élen a kalapáccsal, nyújtom, élezem - nézett fel Plesek Antal, a nagykutasi csapat tagja. Kiderült, eredetileg autó-motor szerelő, majd harckocsi-műmester és oktatásvezető volt. Jászkarajenőről indulva bejárta az országot, a faluban jó kaszakalapálónak ismerik. Valaki hozzálépett, települne át a többiekhez, mire csak annyit mondott:
- Otthon is egyedül dolgozom...
- Nem jó kasza ez - fogadott a lakhegyi Nagy Gyula. Aztán a munkadarab hegyét a földbe szúrta, ránehezedett. - Látja, gatyásodik. Puha. Nagyon vigyázni kell a kalapáccsal. Ha meg használja az ember, hamar elveszik az éle. A kemény anyag a jó... Volt egy kaszám, amit Szentgotthárdon vettem, harminc évig használtam. Parasztgyerek vagyok, rengeteg kaszát megkalapáltam a faluban. Ehhez a munkához el kell találni a kalapácsot is, mert különben kicsipkedi a vasát. Ezt én magam csináltam vasúti sínből a társam gősfai kohójában. Olyanra köszörültem, amilyenre kell.
Odébb szikár, kalapos férfi kalapált elmélyülten. Mellette a fűben két mankó.
- Az enyém. Két hónapja vették el mindkét lábamat. Művégtaggal járok. Huszonkét évig traktoroztam a téeszben, azután otthon gazdálkodtam egészen a betegségemig. Most elhívtak a versenyre, mert a fiatalok nem tudnak kaszát kalapálni. Ez biztosan jó lesz - húzta végig az ujját a vékonyodó élen a hottói Bogács Károly.
Már majdnem kész volt a munkával Lukács Tibor, az andráshidai aratók tagja.
- Édesapámtól, nagyapámtól tanultam mindent. Na és volt a faluban, Milejszegen, ahová való vagyok, egy postás. Az mutatta meg, milyen fogással nem mozdul el az üllőn a kasza. Az üllő sem mindegy, milyen. Nagyon keménynek kell lennie, és nem lehet hegyes, mert akkor csíp. Az én kalapálószékem régi, és kovács csinálta az üllőmet, jó kemény...
Felemelte, megvillantotta a kaszát a nap fényében, ezüstösen csillogott az éle. Talán már ki is lehetne próbálni. A mester azonban még visszarakta az üllőre. Az eredményhirdetésen pedig átvette az első díjat. A második helyen Nagy Gyula végzett, a harmadik legjobb kaszakalapáló pedig Bogács Károly lett.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek