Büntetik a királykisasszonyt

Természetesen korántsem a véletlenek játéka hozta össze az említett két trófeát, hiszen a pezsgőkirály halad a korral. Szerényen elmosolyodik a jelző hallatán, noha valóban ő a magyar pezsgőkészítés vezéralakja. Amolyan életműdíjnak tekinti a rangos elismeréseket. Miközben beszélgetünk a nevezetes pincében, palackok sokaságában pihennek és érnek champagne-i technológia szerint készített pezsgői.
- A múltat fölelevenítve érdemes megemlíteni az 1897-ben alapított Palugyai-pincét - mondja a borász. - A híres pozsonyi vendéglős Zöldfa éttermének erkélyéről olvasta fel Kossuth Lajos 1848-ban a függetlenségi nyilatkozatot. Később itt, Budafokon is terjeszkedett a család. A hatalmas pincének az államosítást követően kalandos sors jutott. Nagyobb részét egy német befektetőtől, eléggé "lelakottan" vettem meg 1997-ben. Felújítását követően vált igazán alkalmassá pezsgőgyártásra az egyébként is jó adottságú, természetes szellőzésű pince.
A bort mentesítették a literenkénti nyolcforintos jövedéki adó alól, amit marketingre fordíthat a szakma. A pezsgő azonban furcsa módon továbbra is jövedéki termék maradt. Literenként 122 forintos adóval sújtják, s emellett tíz-húszmillió forint jövedéki letétet is előír a vám- és pénzügyőrség - értesülök a méltánytalan bánásmódról. Pedig voltaképpen a pezsgő is bor, csak az alapbort tankban vagy palackban cukor és élesztő hozzáadásával újraerjesztik.
- Míg a borok királya, a tokaji kedvezményezett, addig a királykisasszonynak becézett üde pezsgő büntetett. A szomszédos Ausztriában 25­30 borász is készít pezsgőt, nálunk viszont jóformán egy nagy német cég kezében van az egész pezsgőgyártás. Igaz, itt van még Garamvári is, állapítják meg sokan, de ő legfeljebb minőségben versenyképes, mennyiségben nem.
Elő is vesz bizonyságul egy borverseny-katalógust, amelyben a pezsgők kategóriában az első négy helyen a Garamvári Szőlőbirtok Vinárium Rt. aranyérmes italai sorakoznak.
Mind a jó bor, mind a kitűnő pezsgő a természet ajándéka. Tévhit, hogy pezsgőnek a gyenge bor is megfelel. Mint ahogyan nem állja meg a helyét a közkeletű "pezsgőt nem iszom, mert az hamar a fejembe száll" nézet sem. Utóbbinak talán a szilveszteri pezsgőzés lehet a magyarázata. Az éjfél utáni koccintás többnyire nem az első pohár ital. Így aztán a bódult állapotot rendszerint így indokolják: megkevert a pezsgő.
A gyöngyöző italt többnyire ünnepi alkalmak idején isszuk. Olyankor, amikor nemcsak az illatok és az ízek, hanem az eseményt övező érzelmek is befolyásolják hangulatunkat.
- Egy-egy társaság valósággal lázban ég a palack bontásakor. Akadnak, akik a nagy durranásra, mások a szinte hangtalan módszerre esküsznek. A szolid pukkanás hozzátartozik a rituáléhoz. Hajdan nem sokat bajlódtak a nyitással. Az arisztokrácia köreiben rendszerint akadt néhány katonatiszt, akik kardjukkal egyszerűen lenyakazták a palackot. Akik kínosan őrzik a hagyományt, azok - külön e célra készített pezsgőkard segítségével - napjainkban is alkalmazzák eleink módszerét.
- A pezsgőt alacsony, hat-hét Celsius-fokos hőmérsékleten lehet igazán élvezni - ajánlja a szakember. - Ehhez négy-hat fokra kell hűteni, s jeges tartóban célszerű megőrizni hőmérsékletét. A szénsav így tovább megmarad. Az italt és saját magunkat megtisztelő szertartás fontos kelléke a lehetőleg előhűtött, karcsú, a szájánál szűkülő, hosszú szárú, talpas pohár. Olyan, amelyikben jól látszik a pezsgő játéka, gyöngyözése. Kétharmadáig célszerű tölteni, s szigorúan csak a száránál fogni, mert az öblös rész érintése melegíti, ezáltal csökkenti az ital élvezeti értékét. Koccintáskor itt is alapszabály a tekintetek találkozása.