Pénzt terem a kukoricaföld?

Nagy Lajos, a Komárom-Esztergom megyei Mocsa községben élő gazdálkodó május másodikán reményvesztett hangulatban jelezte: 170 hektáros gazdasága a csapadékhiány miatt a megroppanás felé sodródik. Kukoricát 56 hektáron vetett, a kelés lassú és egyenetlen volt. Három nap múlva, szombat reggelre megjött ugyan a 23 milliméternyi eső, csakhogy a költséges növényvédő szer hatásához hamarabb kellett volna a nedvesség. A pici növény megkapta az esélyt az élethez, de ugyanúgy a gyomnövények is. Újabb drága permetezésre van hát szükség - keveredett némi üröm Nagy Lajosnak a megkésett eső okozta örömébe. "Az idő a gazda mindenütt..." - jutott eszembe mindezek hallatán Oláh Andor könyvének címe, ami a parasztember időjárásnak való kiszolgáltatottságára és alázatára egyaránt rávilágít.
Kevésbé az idő a gazda a hajdúsági löszháton 250 hektár kitűnő földet művelő Juhász Lajosnál. Területéből 230 hektáron vetett kukoricát, s ez szükség esetén öntözhető is. Ő nemcsak a mezőgazdaságból él. A tavaly bezárt Kabai Cukorgyár helyén tervezett bioetanol-üzem beruházását vezeti. Mondhatni, ő is részese a korszakváltásnak, melyet a kukorica takarmányból energetikai nyersanyaggá lényegülése hozhat el. Korábban a körzet cukorrépa-termelőinek érdekvédelmi szövetségét fogta össze. Most azt szeretné, ha az üzemanyaggyár és a kukoricatermelők egyaránt jól járnának, úgy, mint a répás időkben.
A mintegy tízezer hektáron termelő környékbeliek készülnek az új idők új dalaira. Az első ütemben százezer tonna kukoricára szerződnek velük, bár az árakról még nem tudni - válaszolta kérdésemre az etanolüzem körül bábáskodó szakember. Már kidolgozták azt a hármas szerződést, amelynek segítségével a termelők igénybe vehetik a bioenergetikai célra termesztett növények után az EU által nyújtott hektáronkénti 45 eurós (11 ezer forintnyi) ösztönzést.
Juhász Lajos a támogatásokkal együtt hektáronként legalább négyszázezer forintos árbevételre számít. Tonnánként 30-32 ezer forintos árral, hektáronként 10-12 tonnás kukoricaterméssel kalkulált. Azt mondja, aki ezen a vidéken nem képes ilyen színvonalú termelésre, annak máshol kell megélhetést keresnie.
Világszerte a bioetanol most a sláger. Legnagyobb ebben a műfajban az USA és Brazília. Az előbbi a hagyományos hibrideknél magasabb keményítőtartalmú GMO-kukoricából literenként 60 dollárcentért állít elő bioetanolt, míg utóbbi a cukornádból ennek feléért gyártja. Ha a Világkereskedelmi Szervezetben folyó tárgyalások nyomán az Európai Unió vámcsökkentésére kényszerül, akkor Brazíliával szemben az európai etanolgyártás még adókedvezmények és támogatások segítségével is versenyképtelenné válhat. Nem véletlenül szögezi le a német szövetségi kormány agrárpolitikai jelentése, hogy a bioüzemanyagok élemiszer-alapanyagból való előállítása Európában rendkívül drága. A biodízel és -etanol előállítása Európában 10­15 éves átmeneti jelenségnek tekinthető, amíg jobb technológiák nem állnak majd rendelkezésre - áll a dokumentumban.
Magyarországon pillanatnyilag úgy tűnik, a kukoricából bioetanolt témában is átestünk a ló másik oldalára. Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója szerint 2006 végéig több mint húsz helyszínen jelentettek be bioetanol-üzem terveket a különböző befektetői csoportok. Ha mindegyik megvalósulna, ami nem valószínű - véli Udovecz -, kilencmillió tonnát meghaladó gabonára, jórészt kukoricára lenne szükségük. Vagyis, amint a mellékelt adatsorból kiderül, hazánkban minden évben rekordtermésre lenne szükség - s még nem szóltunk az állattartók takarmányigényéről.
Hát igen, a romjaiban lévő magyar állattenyésztés. Újabb kihívással, az energiabiznisszel kell szembenézniük az állattenyésztőknek. Ami biztos piacnak tűnik a növénytermesztőknek, az a kukorica drágulása miatt tovább fokozza az állattartás amúgy is ingatag jövedelmi helyzetét. Nem véletlenül fogalmazott így a neve elhallgatását kérő szakértő: a bioetanol Damoklész kardjaként lóg az állattenyésztők feje fölött, hiszen termelése révén folytatódik az állattenyésztés már-már kóros csökkenése. Nyilvánvalóan afféle kincstári optimizmusként kezelik Máhr András FVM-szakállamtitkár kijelentését: "A 2-3 millió tonnás energiaprojekt nem vonhatja el a gabonát a magyar állattenyésztéstől."
A bioüzemanyag előállítása csupán az első lépés. Az igazi kérdések ezután jönnek. Mit szól mindehhez az olajlobbi és az autóipar? Képes-e lemondani a magyar állam a benzin literenként 103,5 forintos jövedéki adójáról? "Csak azért", hogy legalábbis részben környezetkímélő és megújuló, valamint az ország kiszolgáltatottságát csökkentő hajtóanyagra térjen át.

Mint az esőerdők
- A napokban egy társaságban voltam. Többségük nem értette, hogy a kukoricatermeléshez miféle szakmai ismeretekre van szükség, és a kukoricának egyáltalán mi köze van a tudományhoz. Bántó volt tájékozatlanságuk, úgy éreztem, "cikizik" kedvenc növényemet - avatott be érzéseibe Búvár Géza. A nádudvari KITE Zrt. vezérigazgatója évtizedek óta elmélyülten foglalkozik a kukoricával. Kérésünkre felidézte, miként sikerült ámulatba ejtenie az asztaltársaság tagjait.
A Földön csak a növények képesek a nap energiáját újrahasznosítható módon megkötni: a levegő szén-dioxidjából és a vízből cukrot "gyártanak". A kukorica nemcsak a napsugárzás idején készít cukrot (amiből később keményítő, cellulóz, zsír, fehérje lesz), hanem éjszaka is folytatja a cukorgyártást. Szaknyelven: kettős szén-dioxid-fixáló rendszere van. A jobb kukoricatermő területek legalább annyi szén-dioxid megkötésére és oxigén kibocsátására képesek, mint az esőerdők. Ez a különleges növény nálunk több mint egymillió hektárnyi területen él. A hátránya csak annyi, hogy télen szünetel az asszimiláció.
A kukorica környezetjavító hatása a növekedésnek, a szövetek épülésének tudható be. A vegetáló növényeknek nincs ilyen hatásuk: ami oxigént nappal termelnek, azt éjszaka ellélegzik. Tehát a kultúrnövények intenzív növekedése önmagában nem környezetterhelő, hanem környezetjavító. Természetesen ez csak akkor igaz, ha nem esünk túlzásokba - hiszen hiába javul a levegő minősége, ha közben romlik a talajé.
A kukoricát újabban motorhajtó anyagként is hasznosítják. Sokan aggódnak: mi lesz az élelmiszer-ellátással? Megjegyzem, csak az utóbbi 50-60 évben hasznosult élelmiszerként a mezőgazdasági termékek döntő hányada. Előtte fontos szerepet játszottak a ruházkodásban, a lakóhelyek berendezésében, a tisztálkodásban, a szépítkezésben és a fűtésben. A derék kukorica mutatja leginkább, hogy napjainkban - más módon ugyan, de - visszaállnak az évezredes arányok.

Mélyütés
Három éve valamit nagyon tudunk az uniós agrárszabályozásból. A védett növények védett árait. A gabonaféléknél - így a kukoricánál is - tonnánként 101,3 euró, durván 25 ezer forint alá nem mehet a szabad piaci ár. Ha igen, akkor jön Unió Nagybácsi, és beavatkozik. Azaz jó pénzért megveszi, aztán tároltatja az árut. Az új rendszer egyik pillanatról a másikra 20-30 százalékkal növelte a magyar gabona korábbi árait.
Három éve az Európai Unió is nagyon megismert valamit. A nyakukba szakadt magyar kukoricahegyeket. A természet ráérezhetett valamire, mert az aszályos évek után, a 2004. évi csatlakozástól kezdve jó, sőt rekordtermés volt a legjobb abrakféléből. Állat híján bombaüzletnek bizonyult intervenciós raktárra termelni, "ha már van olyan hülye uniós szabályozás, ami ezt meg is fizeti" - idézem az üzlet egyik nagy nyertesének szavait.
Ebbe unt bele az önmaga csigatempójához mérten ezúttal igen fürgének bizonyuló brüsszeli bürokrácia. Előbb menet közben változtattak, majd, az egységes közösségi gabonaszabályozásból kiemelve, a bizottság megszüntetésre ítélte a kukoricaintervenciót. Az ellenünk irányuló és az uniós alapelvekkel szöges ellentétben lévő intézkedést az év elején megakadályoztuk. Hazánk maga mellé állított annyi tagállamot, amennyi elegendő volt a blokkoláshoz. A mélyütést egyelőre kivédtük.
Ám az Európai Bizottság mezőgazdasági főbiztos asszonya, Mariann Fischer Boel kukoricaügyben nagyon elszánt. Az intervenciós vonat csupán megállt, de a váltót nem állították át. A mérkőzés, a szavazatgyűjtögetés folytatódik. A végeredmény aligha lehet kétséges. Mint ahogyan a magyar állattenyésztést is csak tönkretenni volt egyszerű, újjáépíteni viszont módfelett drága és időigényes.
Lehetséges kukoricapiacaink zöme több ezer kilométernyire van a Kárpát-medence ölétől. A szárazföldi szállítás költsége 30-40 százalékkal is megdrágítja a terményt. Hiábavaló a dicső múltba révedezni, hiszen hol van már az az idő, amikor három tenger mosta hazánk határait.
Marad tehát Münchhausen báró legendás megoldása... Vagy másként használjuk végre az eszünket.

Magyar kukorica klub
Kettőezer-ötben alakult, ténylegesen az elmúlt évtől működik, tagjai a mezőgazdaságért és a vidékért tenni akaró magánszemélyek. A Magyar Kukorica Klub éppen lapunk megjelenésének napján, május 11-én tartja közgyűlését Székesfehérváron. Alább a honlapjukon olvasható, Kik vagyunk? kérdésre adott válaszukat idézzük:
"A társadalomnak ahhoz a különleges csoportjához tartozunk, amelynek valami köze van a kukoricához. Vetjük, aratjuk, vesszük, eladjuk, nemesítjük, vizsgáljuk, hasznát látjuk, gyönyörködünk benne, esszük, isszuk, festjük, fényképezzük, daloljuk. Szállítunk hozzá gépet, tápanyagot, vegyszert, segítjük tanácsainkkal, áldjuk, s átkozzuk. Beillesztjük a kultúrtájba, élünk belőle, benne, általa, védjük a környezettől, és védjük tőle a környezetet. Végül: minden érdekel, amit tudni lehet róla, s mindent elmondunk, amit tudunk róla."

GMO a spájzban
Egyre többet hallani - többnyire negatív felhanggal - az úgynevezett GMO növények termesztéséről. A GMO az olyan genetikailag módosított szervezeteket jelenti, amelyekben az örökítőanyagot a géntechnológia módszereivel változtatták meg. Noha a GMO növények termesztése világszerte lendületesen növekszik, hazánk egyelőre ellenáll a csábításnak. A földművelésügyi miniszter betiltotta az EU egyes országaiban engedélyezett GMO kukoricafajták vetőmagjának előállítását, felhasználását és forgalmazását. Ez persze a legális forgalomra vonatkozik, csakhogy már évekkel korábban voltak olyan hírek, hogy keleti határainkon át olcsó és kétes eredetű (akár GMO) hibrid vetőmag kerülhetett az országba. Pedig hazánknak előnyös a mentesség - érvelnek a helyzet fenntartása mellett. Mások viszont az mondják: a hazai mezőgazdaságnak versenyhátrányt jelent az új, kedvezőbb beltartalmú, nagyobb termőképességű, egyes betegségeknek, kártevőknek ellenálló GMO hibridek kirekesztése.
Hogy jelentenek-e veszélyt, és ha igen, akkor milyen jellegűt az emberek egészségére a GMO szervezetek, azt egyelőre nem tudjuk. Kevés idő telt még el termesztésük óta, nincs az egymást követő generációkra kifejtett hatásukról elég ismeret. Hiányoznak a tudományos eredmények is, a GMO kutatási-fejlesztési dollármilliárdokból alig jutott a következmények vizsgálatára.
Mindenesetre legyen bármily lehangoló, de Magyarország csupán közvetlenül GMO-mentes övezet. Közvetve egyáltalán nem az, a GMO már itt van a spájzban. Évtizedek óta etetjük állatainkkal a zömében Brazíliából és az USA-ból importált génmódosított szóját. Ami a sertés-, a baromfihús és újabban a tej által bekerült és bekerül a szervezetünkbe. Az pedig már a talányok világába tartozik, hogy a GMO-ban érdekelt "kukoricás" világvállalatok mikor teszik magukévá a magyar kukoricatermesztést is.

Kolumbusz ajándéka
A kukoricát is az Újvilágot felfedező Kolumbusz hozta Európába 1493-ban. Hazánkba Olaszország és Törökország közvetítésével jutott el, Erdélyben még ma is törökbúzának hívják. A búza mellett a magyar mezőgazdaság másik alapnövényévé vált, a szántók felét - mintegy 2,3­2,4 millió hektárt - ez a két növény foglalja el.
Régen minden részét hasznosították. A górékban tárolt csöves kukoricát lemorzsolták, a szemek az állatok abrakolását szolgálták, a csutkát eltüzelték. A kukoricaszár leveleit a kérődzők fogyasztották el, a visszamaradt ízékkel fűtöttek. Az őszi szántás után összegyűjtötték erős gyökérzetét, a kukoricatövet is, amit ugyancsak elégettek.
Az iparszerű mezőgazdaságban a beérett növénynek csupán a szemtermését etetik meg az állatokkal. A csőtörő adapterekkel felszerelt kombájnok már betakarításkor lemorzsolják a szemet, amit többnyire mesterségesen szárítanak. A csutka és a szár a zúzást követően visszakerül a talajba. A kukoricát magas keményítőtartalma teszi értékes hizlaló abraktakarmánnyá.

A kukorica vetésterülete, termésmennyisége, termésátlaga 1990-2006 között

Év          Vetésterület,   Termés-
               hektár                mennyiség,  Termésátlag, 
                                            tonna             kg/ha

1990    1147563          4257731     4090
1991    1106437          7744609     6710
1992    1199694          4404906     3650
1993    1195261          4044455     3500
1994    1264050          4761201     3850
1995    1098287          4679848     4430
1996    1073733          5989220     5610
1997    1080811          6827776     6410
1998    1054774          6143270     5950
1999    1139727          7143901     6380
2000    1244857          4984332     4150
2001    1285349          7857713     6220
2002    1238437          6120937     5050
2003    1178601          4532147     3950
2004    1207809          8332448     7000
2005    1204215          9050004     7560
2006*  1223451          8441222     6870

*Előzetes adatok.

Forrás: KSH.