A lovat én meg nem enném!

Fennállása óta számtalan képzési formával szolgálta a hazai mezőgazdaságot az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakképző Iskola. Sokáig megfosztották tangazdaságától, volt, hogy a technikusképzést is szüneteltették (pedig innen a "Teki" becenév), de ma ismét szerezhetnek diákjai technikusi oklevelet, s tanüzemét is visszavásárolta az államtól. A kétszeres bronzkoszorús Süveges-tanya ma európai színvonalú, turisták által is kedvelt mintagazdaság.
- A farmon minden van, amivel sok, falusi családból érkező gyerekünk otthon nemigen találkozik - mondja Kiss Tibor igazgató. - Itt kapnak muníciót az új technológiákból, állatgyógyászatból, növényvédelemből, az informatika, az angol és anémet nyelv rejtelmeiből, és Borsod megyében csak nálunk tanulhatnak mezőgazdasági vállalkozói ismereteket. Mi így készültünk az unióra, mert a támogatások terén a szakmunkás-bizonyítvány éppen csak elegendő, esélyük a magasabban képzetteknek van. A vállalkozói tanfolyam "ráépül" a szakérettségire, ezüst-, aranykalászos gazda­, illetve technikusi oklevélre, iskolarendszeren kívül pedig felnőttek is elvégezhetik. Számítástechnikát, könyvelést, adóbevallás- és pályázatkészítést tanítunk.
- Ön, egykori diák, itt dolgozta le az életét, tizennégy éve ül az igazgatói "forgószékben". Iskolájuknak milyen jövőt kínál az unió?
- Ha pályázati pénzekre gondol, rövidre zárom: iskolafejlesztési támogatásra, jóllehet nagyon kellene, csak közvetett módon van lehetőség. De mint 32 hektáron "tangazdálkodók", mi is pályázhatunk uniós és egyéb forrásokra. Élünk is minden lehetőséggel, hogy fejleszthessünk. Rendezni kell a szervestrágyatelep ügyét, a szennyvízelvezetést. Ezek több tízmilliós beruházások, ötvenszázalékos önerővel, ami nekünk nincs meg, de mindig kitalálunk valamit. Gond, hogy az új vidékfejlesztési terv ezermilliárdjainál nem számoltak a középfokú agrárszakképzés átalakításával. Pedig tízmilliárdos "stafírung" elég lenne olyan regionális integrált szakképző központok létesítéséhez, amelyek összefognák a különböző fenntartású iskolákat. A régiós központokhoz csatolt tanintézmények egységes irányítással, szakmai koordinációval már megfelelnének az új elvárásoknak.
Az állattenyésztői szakot végzett, 21 éves Majoros Béla világlátott ifjú, legutóbb németországi ösztöndíjjal egy Rostock melletti állattartó gazda farmján dolgozott. Szülei gazdálkodásból élnek Hernádbűdön. Igaz, jóval egyszerűbb körülmények között, mint az itteni mintafarmon vagy különösen külföldön. Ha elvégezte a mezőgazdasági vállalkozói szakot, főiskolán tanul tovább.
- Jó lenne egy biztos állás, és mellette vállalkoznék. Szeretem a lovakat. Mégsem tartanám szentségtörésnek, hogy német mintára húslovakat tenyésszek. Ez nálunk még ugyancsak ritkaság lenne.
Bene Dávid most érettségizett, öccse még itt tanul, ő főiskolára készül. Szülei szintén gazdálkodók, Gadnán az állattartás, a majd' kétszáz hektár föld művelése mellett apja méhészkedik is. A fiú nem titkolja, hazakészül a falujába, hogy tovább vigye családjuk gazdaságát.
- A lovat én meg nem enném! Engem az őshonos állatok, szürke marha, mangalica, hucul lovak érdekelnek. Szép támogatást is adnak rájuk. Sose izgatott, ha a "sanyarú mezőgazdaságot" emlegették. Élni fogok a lehetőségekkel, mert az állattenyésztés nem rabszolgasors annak, aki szereti a jószágot.