Mi vár a mezőgazdászokra?

A növényi termékekről Udovecz Gábor főigazgató leginkább a világszerte slágernek tekinthető bioüzemanyag-termelés szemszögéből beszélt. "Abban nem nagyon hiszek, hogy a magyar állattenyésztés viharosan fejlődik majd a következő években" - jelentette ki, ezért az etanoltermelést tekintik most kitörési pontnak a kukoricatermelők. Az USA-ban olyannyira, hogy az etanolgyártás lényegesen csökkenti az eddig a nemzetközi kereskedelemben eladott kukorica mennyiségét, ami máris érződik a magas világpiaci és egyúttal a hazai árakon is. A tonnánként harmincezer forint körüli árakon területalapú támogatások nélkül is jövedelmező a kukoricatermelés, azokkal együtt pedig hektáronként még közepes, héttonnás terméssel számolva is 60-80 ezer forint nyereség érhető el.
A napraforgó és a repce termelését és árát is az európai és hazai biodízelgyártás ösztönzi. A repce eddig a magyar mezőgazdaságban főként a vetésforgóban játszott szerepet, és nem a jövedelmezősége miatt volt fontos. Most az üzemanyaggyártás szívóhatása drágította és jövedelmezővé is tette az eddig nálunk korlátozottan termeszthető olajos növényt. Az Európai Unióban ma 5,75 százalékban, egy közelmúltbeli állásfoglalás értelmében azonban tíz év múlva már tíz százalékban kellene bioadalékot keverni a hagyományos benzinhez és gázolajhoz. Az utóbbi arányhoz húszmillió tonna biodízel, ennek gyártásához pedig hatvanmillió tonna repcemag kellene, miközben 2016-ra az unió repcetermelését csupán 22 millió tonnára becsülik. Vagy alapanyagot, vagy kész biodízelt kell hát importálni. A két versengő agrárnagyhatalom, az USA és Brazília máris gőzerővel fejleszti mind a bioetanol, mind pedig a biodízel előállítását.
Jó árakra, kedvező piacokra számíthatnak tehát középtávon a növénytermesztők - vonta le a tanulságot Udovecz Gábor.
Nem így az állattenyésztők, akik ellen mintha az uniós szabályozástól a világpiaci termelésen és árakon át, a hazai, "szavakban mindent, tettekben majdnem semmit" helyzetig mintha minden összeesküdött volna. Ha minden marad a régiben, akkor aligha teljesíthető a növénytermesztés-állattenyésztés arányeltolódásának a javítása, ami kinyilvánítottan a magyar agrárpolitika legfőbb célja.
Az állati termékek világpiacáról szólva Popp József, az AKI igazgatója leszögezte: a húsfélék világforgalma jelenleg három-öt nagy exportőr, s ugyanennyi nagy importőr országra korlátozódik. Magyarország olyannyira nem tartozik közéjük, hogy az állati termékek közül lényegében már csak a baromfihús-termelésben pozitív az egyenlegünk. A marhahúsra ugyanez érvényes ugyan, de ezt a húsfélét a hazai fogyasztási szokások nem részesítik előnyben, másrészt, ha nem lenne minden kiló hízómarha után száz forint uniós támogatás, akkor "elgondolkodtató lenne" a marhahizlalás is. A tejtermelés jövedelmét is a literenként nyolc forint körüli uniós kvótatámogatás adja.

A brazil csoda
Az egyes állatfajokat sorra véve majdnem mindegyik tenyésztésében két ország, az Amerikai Egyesült Államok és Brazília vetélkedik a világtermelés és az export elsőségéért. Nemhiába kísérte nagy érdeklődés a brazil szakértő előadását.
A mezőgazdasági forradalomnak van árny- és fényoldala is. Az AKI konferenciáján előadást tartó S. P. Costa természetesen a szebbikről beszélt. Csaknem 35 éve már, hogy a hatalmas dél-amerikai országban az agrárbefektetésekről döntöttek. Náluk egész évben süt a nap, mintegy 1800 milliméter eső hullik, évente többször is aratnak, lehet tehát termelni. Első lépésként célzottan a versenyképesség növelésére nemzeti kutató-fejlesztő-koordináló állami vállalatot hoztak létre Embrapa néven. Költségvetése évente ötszázmillió dollár, ennek négyötödét az állam biztosítja, a többi pedig szabadalmakból és szolgáltatási díjakból jön össze. Az Embrapa hálózatnak 8600 dolgozója van, közöttük 2300 kitűnően felkészült elme, akiket a világ legjobb egyetemein képeztek. A beszámoló szerint a mezőgazdasági termelés lendületes növekedésében ez a szellemi háttér volt a leghatékonyabb befektetés. Minden, a technológiafejlesztésre költött dollár tizenháromszorosan (!) térült meg. Az utánuk következő "hatékonysági mérleg" egy a kilenchez. Kalkulációik szerint mindez Brazíliában 14 milliárd dollár társadalmi hasznot és 112 ezer munkahelyet hozott létre.