Nagyot kaszálhat, aki arat

Lapzártánk napjára tonnánként 40 ezer forintra tornázta fel magát a búza tőzsdei ára. Ugyan ebből le kell vonni 1,5-2 ezer forintot - kezelési költségek, betárolás, vizsgálatok stb. díjai -, de ez akkor is 38 ezer forint. Ennyit még soha nem fizettek gabonáért az országban. Még 1996-ban sem, az emlékezetes búzabotrány idején: akkor - igaz, ősz folyamán - meghaladta az ár a 30 ezer forintot. Akkor globális gabonahiány alakult ki. Mint most is.
A napokban látott napvilágot az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának előrejelzése, miszerint idén a vártnál 7 millió tonnával kevesebb búza terem a Földön. Na és, mondhatjuk, mi ez a 7 millió tonna az összes terméshez, 2087 millió tonnához képest? Tényleg nem sok: Magyarországon tavaly jó 5 millió tonnányi búza termett. Az idén viszont alig lesz több 4 milliónál. De ez is bő 1,5 millió tonnával több, mint amennyi itthon kell. És sokkal, sokkal több, mint amennyi a környező országokban terem. Ott ugyanis nagy aszály van. És szerte a világban éppen az időjárás okozza a problémát. No meg az, hogy néhány százmillióval ismét többen keressük a kenyeret a Földön. A kereslet tehát nő, a termés csökken.
Nem véletlen hát, hogy az amerikai tőzsdéken megdőlt az éppen 1996-ban mért, eddigi legmagasabb árjegyzés. Ami aztán beindította az európai tőzsdei alkuszok - közöttük a budapestiek - kedvét is: nos, így alakult ki a hét elején a 40 ezer forintos ár. (Máskor 23-25 ezer forinton indult a szezon.)
Mi lesz ennek a vége? Első pillantásra rávághatjuk, hogy jól járnak a növénytermesztők, kasszírozhatnak szépen. Második gondolatunk tán az lehet, hogy az Európai Unió az idén megússza az eddig rettegett, számára kötelező búzafelvásárlást: az idén egy kiló búza nem kerül az intervenciós raktárakba. Harmadikként már egy kissé morcosabb következtetést vonhatunk le: drágulnak a takarmányok, szegény állattenyésztők roszszul járnak. Lehet, hogy így lesz, de annak nagyobb az esélye, hogy árat fognak - hisz tudnak - emelni a sertés- és baromfitenyésztők. Már e héten sikerült jó 30 forinttal feljebb tornázni az élő sertés árát, mely így eléri az átlagos önköltségi szintet, a csirkések pedig már hetekkel ezelőtt bejelentették és végre is hajtották nagyjából 5 százalékot elérő felvásárlásiár-emelési szándékukat. Ebből viszont az következik, hogy a háziasszonyok akár már a nyár végén is komor képpel állhatnak sorba a hentesnél. Drágulnak majd a húsok, húskészítmények. Hogy az okfejtés végét komolyan kell venni, azt a Gabonatermesztők Országos Választmányának e heti ülésén elhangzott jövendölés erősíti: Ács József elnök szerint akár 20 százalékos drágulás is elképzelhető "húsfronton".
A gabona felhasználásának másik végén, a malom- és sütőiparban szintén kongatják - örömükben és féltükben egyaránt - a harangokat. Drágul az őrölni való, drágul a sütni való. Azaz biztos, hogy többet fogunk fizetni a lisztért - már ma sok helyen száz forintnál többet kér a boltos egy kiló lisztért -, és persze a kenyérért is. Hogy mennyivel, azt még nem tudjuk. Minden ott dől el, miben egyeznek meg a pékek, molnárok a kereskedőkkel. Az eremelés azonban szinte biztos: a drágább magyar búzát, lisztet nem lehet olcsóbb importtal helyettesíteni. Egyrészt nincs akkora termés máshol sem - és ami van, az ott is drága.

Sok millió eurót keres az EU a gabonaintervención
Az utóbbi hónapok történéseit ismerve - miszerint Brüsszel döntött, hogy leépíti a közösségi intervenciós gabonafelvásárlás egy részét - igen furcsának tűnhet ez az állítás. Márpedig igaz: Brüsszel tavaly 100 eurót adott egy tonna búzáért, kukoricáért, ma pedig 125 euróért értékesíti készleteit. Ezen még akkor is kereshet az unió, ha mondjuk két évig kellett tárolnia néhány millió tonna gabonát. Ennek ismeretében még furcsább, miért kell három éven belül felhagyni a piaci gondok kialakulását megelőző kukoricaintervencióval. Magyarországon jelenleg mintegy 3,7 millió tonna intervenciós készlet van még raktáron, eddig 2 millió tonna búzát és 2,2 millió tonna kukoricát adott el az EU a magyar raktáraiból.