Kukorica tili-toli

Utóbbi téren kétségtelenül az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnökéé a pálma. Font Sándor ugyanis nemes egyszerűséggel, ám annál nagyobb hetykeséggel javasolta: Magyarország zárolja az Európai Unió egyébként is nálunk termett és tárolt intervenciós kukoricakészletét. Ha az elnök nem ismeri a közösség gabonarendtartását, az baj, de még nagyobb gond, ha ismeri, és szándékosan ámítja a magyar közvéleményt. Ha meghatározott ár alá esnének az árak (ez jelenleg tonnánként 101,3 euró), akkor az unió beavatkozik, és megvásárolja a terményt. Ez az ügylet is az EU utófinanszírozásos elvén működik. Vagyis az intervenciós ár egészen az értékesítésig azt a tagállamot terheli, amelyikben megtermett a gabona. Annak ellenére, hogy a tulajdonos az intervencióra vétel pillanatától a közösség. Minthogy nálunk 2004, 2005, 2006 egyaránt jó kukoricatermő év volt, ezért jól jött a „garantált” intervenciós ár a magyar termelőknek. Kevésbé a hazai költségvetésnek, hiszen összesen két-háromszázmilliárd forintnyi terményár szakadt a büdzsére.
Mégis üzentünk: zároljuk a közösség kukoricáját! Brüsszel sem maradt adós a válasszal: egy ilyen aktussal egyidejűleg Magyarország benyújtaná az unióból való kilépési kérelmét.
Három tényező miatt drágult a gabona. Először is nagyot javult a két gyorsan növekvő ázsiai hatalom, Kína és India lakosainak étvágya. Aztán épp mostanság ütött be az etanolüzlet. Energia kontra élelmiszer – így fest a képlet. S csak a legvégén említem az idei mostoha időjárást. Az már csak hab a tortán, hogy a „kezelhetetlen” magyar kukoricára hivatkozva a jó Európai Bizottság rövidesen megszünteti a kukoricaintervenciót. Egyébiránt ez a legfőbb üzenet! Annak a magyar politikának szól, amelyik hagyta az elmúlt évszázad utolsó évtizedeiben kialakulni ezt az igencsak primitív termelési szerkezetű élelmiszer-gazdaságot.