Tengődnek a családi gazdaságok

Ha a mi gazdálkodónk egy bajor gazdához méri magát, aki ugyanakkora területen, ugyanakkora sertést tart, mint ő, ott látja a karosszékben ülve, pirospozsgásan, előtte egy korsó sör, miközben neki hajnali 2-kor fel kellett kelnie, mert szállítás volt. Pihenésre, nyaralásra nincs ideje, éjjel-nappal a földeken jár. De ha nincs szállítás, akkor is mindennap reggel 4-kor ébred, mert egy ilyen gazdaságban sok a munka.
A Pénz vidék egy családi vállalkozást mutat be: a családfő a szüleivel és a feleségével százhetven hektáron növényt termeszt sertéstakarmánynak. Kiegészítő tevékenységként dinnyetermesztéssel is foglalkoznak.
Kamarai mérce szerint családi gazdaság az, ami nem tartozik bele a nagyüzemi gazdaság körébe, a családnak legalább egy tagja főállású gazdálkodó, a többi pedig segítő családtag.
Gyakorta a gyerekek veszik át a szülői örökséget. A bemutatott családnál is így történt, bár nehéz megítélni, valóban jó döntés volt-e. Anyagi szempontból mindenképpen kétséges.
– Amikor elkezdtem apám mellett tanulni – összegzi tapasztalatait a családfő –, olyan vagány volt, hogy valaki önállóan felhizlal egy falka malacot, leteszik a kezébe a pénzt, tudja, mennyit ér a munka, amit végzett. Kézzelfoghatóbb volt a haszon is. Mert volt haszon.
De ez már régen nincs így. Emberünk ki sem fogy a bajok sorolásából, mára úgy érzi, hogy feleslegesen dolgozik ennyit, erőfeszítései sosem fognak megtérülni. A megtermelt termék 15 évvel ezelőtti és mai reálértéke között igen nagy a különbség. Ezt igazolja a gazdálkodó édesapja is, akivel véletlenül futottunk össze a gazdaságban. Pedig valaha örült annak, hogy fia az ő munkáját folytatja.
– Akkor még úgy gondoltam – idézi fel –, hogy ebből is meg lehet élni, de az utóbbi időben nehéz kenyér ez. Épp ma kínáltam a dinnyét egy kereskedőnek, azt mondta, talán 15 forintot tudna érte adni. Nem sok reményt látok a boldogulásra.
Nem csak a családi gazdálkodók érzik úgy, hogy nem tudnak megélni, ismerik a bajt az Agrárkamaránál is.  Növénytermesztésben – magyarázza egy szakember – ötven-száz hektár a bevétellel, a támogatással és jó szerencsével eltarthat egy családot. Hozzá kell tenni: szerény alapszinten.
A gazdálkodók nemigen reménykednek abban, hogy a helyzet hamarosan megváltozik. Pedig mindenkinek volna elgondolása arra, hogy miként lehetne rajtuk segíteni.
– Mit kellene tenni? – tanakodik emberünk. – Sokat várnék, hogy a magyar kormány, akár miniszteri szinten is, támogassa a termékek megjelenését a nemzetközi piacon, legalább annyira, hogy pénzben megérezzük.
Szakemberek szerint a gazdálkodás területi koncentrációja elkerülhetetlen. A költségek növekednek, nehezebb a megélhetés, a bevételnövelésnek pedig nem lehet más módja, mint növelni a gazdaságot, javítani a gazdálkodás feltételeit.
A mi gazdálkodónknál utoljára 2002-ben volt fejlesztés, azóta csak arra telik, hogy szinten tartsa a gazdaságot. A nehéz helyzet ellenére még mindig sokan űzik ezt a szakmát: mintegy kétszáztízezren igényeltek valamilyen támogatást, nagy részük egyéni és családi gazdálkodó, illetve őstermelő. Emberünk sem gondol arra, hogy ideje lenne más munka után nézni.
– Túlságosan sokat fektettünk be ahhoz, hogy feladjam – mondja. – E gazdálkodástól érzelmileg is nehezen válik meg az ember. Kötik a tradíciók. Egyik év ilyen, a másik olyan, folyamatos küzdelem. Amíg fizikailag bírom, nem hagyom abba.
– Nem szeretném feladni én sem – szól közbe az apja –, de nem ösztönzöm az unokáimat, hogy ezt folytassák.

Pénz vidék
A Szabad Föld és az m1 tévéadón futó Pénz vidék című műsor együttműködést kötött, melyben lapunk vállalta, hogy az adás legérdekesebb témái közül válogatva bemutat egy-egy riportot.