Egyiké a gyümölcsfa, másiké a földje?

Az erős markolónak meg se kottyan kifordítani a meggyfák szerteágazó gyökereit. A téli szürkeségben a tuskók körül egykedvűen forgolódik a gém. Kezelője azt mondja, addig dolgozik, amíg látni lehet. A munkát először Karsza Jánossal, az azt megrendelő Inka 21. Kft. ügyvezetőjével nézzük meg.
– A meggyes majd’ harmincéves, nem éled ez már, ha az élet vizével locsolnák is – mutat az ültetvényre.
Később visszatérünk a helyszínre, a 13 hektár halálra ítélt ültetvény egytizedét magáénak tudó Csiszárik Pállal is. Fáit már kivágták.
– Kár, hiszen lehetett volna még róluk szüretelni – bök a szerinte elhanyagolt, de még talpon lévő fák felé.
Az egymásnak ellentmondó véleményeket Kakucs község határában jegyeztem fel: a legutóbbi földosztás kissé abszurd és nyilvánvalóan nem egyedi következményére bukkantam a fővárostól alig negyven kilométerre. Hajdan a nagyüzemek könyvelésében az amortizáció miatt elkülönült a szőlők és a gyümölcsösök, valamint az alattuk lévő földterületek nyilvántartása. Így volt ez a meggyest a hetvenes évek végén telepítő helyi Március 21. Termelőszövetkezetben is.
A jogutód mezőgazdasági szövetkezet 2006-ban alakult át gazdasági társasággá. Nevüknek nem a távoli inka birodalom az ihletője, hanem a szomszédos Inárcs és Kakucs kezdőbetűiből rakták össze. A kis létszámú cég százhektárnyi gyümölcsöséből él. Mint az ügyvezetőtől megtudom, harminchektáros ültetvényük most fordult termőre. A szóban forgó 13 hektár elöregedett meggyes bérleti szerződése viszont 2007. december 31-én lejárt. Karsza János december derekán levélben értesítette a földtulajdonosokat, hogy a bérleti szerződést nem kívánják meghosszabbítani, a fákat kiszedik, és a területet rendezett szántóként visszaadják nekik.
– Vitánk azon van, hogy ki a tulajdonosa a gyümölcsösnek – mondja irodájában a középkorú ügyvezető. – Szerintünk a gyümölcsöst a téesz telepítette, a privatizáció után folyamatosan béreltük, az tehát a miénk. Csiszárik Pál és társai csupán a fák alatti földnek a tulajdonosai, minthogy a kilencvenes évek elején földet, nem pedig gyümölcsöst osztottak.
– Csakhogy a gyümölcsös a szántókét többszörösen meghaladó aranykorona-értéken van nyilvántartva – vetem közbe.
– Ebben van némi igazság – feleli. – A gyümölcsös kivágását abban a reményben vállaltuk, hogy megkapjuk helyette a telepítési jogot és a támogatást. Ráadásul mi használtuk végig, ezért így kívánja a tisztesség is.
Karsza János a polchoz lép, biztos kézzel veszi elő a gyümölcstelepítési rendelet tervezetét. Eszerint a meggy telepítési költsége hektáronként legfeljebb 3,1 millió forint lehet, amelynek negyven százaléka az állami támogatás. Egységnyi telepítéshez azonban kétszer annyi kivágást kell igazolni. Az Inka Kft. egy másik területen hat hektár meggyet telepítene a tavasszal, ezért vágják ki most ennek a kétszeresét.
– Jani, te nagyon nagy bajban vagy! – hívta Karszát rögtön a már idézett értesítést elolvasva Csiszárik Pál.
– Több évtizedes vállalkozói múltamból adódóan tisztában vagyok a lehetőségeimmel – közli határozottan. – A meggyfákat előzetes pályázat alapján benyújtott határozat birtokában lehet kitermelni. Az engedélyezéshez harminc napnál nem régebbi tulajdoni lapra van szükség. Tőlem és más földtulajdonosoktól sem kértek meghatalmazást. Ha manipulációval szerezték meg a dokumentumokat, az kimeríti a bűncselekmény fogalmát.
– Mit szándékozik tenni? – érdeklődöm.
– Ügyvédemmel konzultáltam, s nem kizárt, hogy feljelentést teszek a bíróságon.
– Hajlandó egyezségre?
– Természetesen, Jani régi ismerősöm – válaszolja, majd felsorolja az őt ért károkat. – Először az elmaradt hasznot kell számba venni, minthogy előzetes értesítés esetén mi még nem vágtuk volna ki 350 meggyfánkat. Tűzifaként legalább félmilliót ér a fa. Végezetül uniós pályázatra sem tarthatok igényt.
– Mire gondol?
– Ha lesz telepítési pályázat, akkor úgy gondolom, hogy abban a kivágásra vonatkozó rész hasonlít majd a szőlőkitermelés már ismert rendszeréhez – mutatja a Pest megyei Agrárkamara tájékoztatójában a szőlők kivágásáról tavaly megjelent információt. – Például ötvenszázalékos termőképesség esetén a meggynél hektáronként akár egymillióra is rúghat a kitermelés esetén elszámolható összeg.
Vissza az Inka irodájába. A társaság ügyvezetőjétől akarom megtudni, hogy a kivágást megelőzte-e pályázat, s kaptak-e valamilyen határozatot. Ha igen, akkor mindezt milyen földhivatali dokumentumokkal támasztották alá?
– Sem pályázat, sem határozat, következésképpen földhivatali ügyintézés sem volt – válaszolja Karsza. – A jövő reményében, saját kockázatunkra vágtunk bele. A meggyfák kivágására összesen csaknem hárommillió forintot fordítunk. Palit ismerve biztos vagyok benne, hogy nem ússzuk meg a pert. Habár nem értem, mitől lenne bűncselekmény egy letermett ültetvény kivágása.