Fekete gyümölcs a veleje

A Gabriella-major január végétől márciusig folyamatosan beinduló üzemeiben a munka „veleje" szó szerint fekete lesz, mert a készítmények alapanyagát, a gyümölcsvelőt legalább tízféle fekete bogyós gyümölcsből, például bodzából, ribizliből, áfonyából, málnából, szederből nyerik. Dióból, mogyoróból, mandulából, az omega-zsírsavakban gazdag származékokat tartalmazó aranylenből hidegen sajtolt olaj, a melléktermék-hasznosítóban pedig – hogy semmi kárba ne vesszen – a szárított gyümölcsök héjának, húsának őrleményéből vitaminok és méregtelenítő zeolit, valamint ásványi anyagok hozzáadásával szintén táplálékkiegészítő kapszula készül. S ez csak a kezdet! Mert a Gabriella-major fejlesztésének második ütemében egy tokaji borlepárlót is terveznek brandyvel és gyomorkeserű kuriózumokkal.
Amikor nemrég Sajóvelezden megláttam a völgyben fekvő gyönyörű épületegyüttest, tátva maradt a szám. Mi ez? Kié, és miért éppen a dombokkal körbezárt, nyolcszáz lelkes szegény faluba települt?
– Zórád Ernő festőművészt idézve: ez egy „haladó konzervatív" családi vállalkozás. A tavaly októberben átadott épület múlt század végi, fagerendás paraszt barokk stílusában konzervatív. Haladó viszont, hogy a flavin-, az olaj- és melléktermék feldolgozó üzemekben a legmodernebb gépsorok termelnek majd - válaszol a kérdésre a mintegy 700 millió forintos beruházás egyik fő tulajdonosa, az osztrák érdekeltségű, de Magyarországon bejegyzett Andrássy Gazdasági Majorságok Részvénytársaság (AGM) vezérigazgatója, Andrássy János Mihály. – Nem mellékes, hogy mindezt magyar állami támogatás nélkül, banki hitelből hoztuk tető alá. Uniós mércével is élenjáró a technológiája, itt még a gyümölcshéj sem vész kárba. Újdonság a mádi zeolit kőzet hasznosítása, amit itthon leginkább macskaalomnak használnak, pedig az emberi szervezetnek kincs, mert salaktalanít, és szabad utat nyit az értékes flavonoidok felszívódásához. Újdonság egy megvett licencünk, a piros kasvirág és fekete ribizli alkoholos kivonatának gyomorkeserűje, s a ZeoNatúr és ZeoFlavin termékeink levédése. A világon ugyanis lassan negyven éve ismertek a flavonoidok, melyeket a növények saját védelmükre termelnek. A mi üzemünk lehetőség ennek a történelmileg elszegényedett térségnek az uniós felzárkóztatására, s ha azt veszem, még a konzervativizmusa is „visszalépés előre".
– Ezen mit ért?
– Nem a barokk stílust! Egy uradalom, ha éppen nem kártyázták el, a két háború között vajon miért működött jól? Mert nem centrálisan történtek a dolgok. Monokon az Andrássy családnak annak idején háromezer hold földje volt. Cukorrépát termelt rajta, épített egy kisvasutat, és beszállította a szerencsi gyárba. A cukorgyári melaszt pedig, szintén a saját kisvasútján a tiszalúci majorjába vitte, ahol ipari szesszé főzte. Minden működött, és semmi nem ment kárba! Én azt remélem, ez itt is így lesz. Egy kistérségnek olyan kisüzemre van szüksége, ami felvásárolja, és magas minőségben feldolgozza a környék termését. A mi pasztörizáló gépsoraink pillanat alatt felfűtik, majd lehűtik a gyümölcsöt, így a benne lévő értékes hatóanyagok nem semmisülnek meg. Ellentétben a nagymama fél napig kavargatott lekvárjával, amiben írmagja se marad ezeknek.
– Hány embernek adnak majd munkát a környéken?
– Ezekkel a gépsorokkal egy műszakban húsznál több emberre nem lesz szükség. Persze, ha a piac azt diktálja, hogy bővüljön, és ha megépül a borlepárló, bizonyára többre. De nem a dolgozói létszám itt a lényeg, hanem a környékbeliek élete. Élnek-e majd a lehetőséggel, hogy bogyós gyümölcsre váltsanak? Ha megéri, valószínűleg igen. Tavaly Abaújszántón ott rohadt a fekete szeder, mert 40 forintért nem szedték le. Én jól fogok fizetni, sőt a kapuig megyek érte! De ha nem kell a dugványvessző, az Andrássy család alapítványa által felajánlott termeltetői segítség, az se gond. Tele gyümölcscsel az ország! Ott a zalai birtokom! Szlovákia ide öt kilométer, és ők igencsak rugalmasak! Az idő majd eldönti, ki akar kimászni a gödörből, s ki szociális segélyen tengődni…