Húsmarhát igen, csirkét ne!

Józanul gondolkodó parasztember már évek óta nem bíbelődik disznóval, tehénnel, csirkével. Helyette az egyszerűbb, de biztos jövedelmet hozó gabonát termeszti. Már akinek van földje hozzá. Akinek nincs, csak istállója, az már vélhetően lakatot tett az ólajtóra.
Az előbbi velős és erősnek tűnő bekezdés a magyar valóságot tükrözi. Tény, hogy a XXI. század első évtizedére – főként az Európai Unió gabonaféléket és olajos növényeket előnyben részesítő agrárszabályozása miatt – a hazai mezőgazdaság termelési szerkezete soha nem tapasztalt torzulást szenvedett el a növénytermesztés javára, egyben az állattenyésztés kárára. A világon végigsöprő élelmiszerár-robbanás az egyensúly megbomlását tovább erősítette. Jelenleg ott tartunk, hogy a növénytermesztésre szakosodott üzemek nagyot nyernek az égbeszökő árak miatt, az állattenyésztő gazdaságok pedig – néhány kivételtől eltekintve – a lét és nemlét határán bukdácsolnak.
Értelemszerűen az abrakfogyasztó állatokat tartók – sertés-, baromfihús- és tojástermelők – kerültek a legnehezebb helyzetbe. A Sertéstartók Szövetségének elnöke, Sákán Antal úgy véli: 2008 második felétől, illetve 2009-től javulás várható a termelők jövedelmi helyzetében. Sákán szerint az élősúlyban számolt kilónkénti felvásárlási árak 285 forintról 330-340 forintra, vagyis a termelési költségek szintjére emelkedhetnek. Jövedelemről tehát még ekkor sem beszélhetünk majd, ám nem ismétlődhet meg a tavalyi, „egy kiló sertés árából csupán 5-6 kiló kukoricára telik” helyzet. A szakember a takarmányárak visszaesésében is reménykedik, így aztán az idén akár tíz kiló tengerire is futja majd egy kiló disznóból. Mindezek ellenére a szövetség elnöke úgy látja: még egy rossz évet az eddig talpon maradt sertéshizlaló gazdák sem bírnának ki.
Heti árakra lebontott uniós információkkal rendelkezik a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT), s adataik igazolják Sákán szavait: lassan ugyan, de emelkedni kezdtek a sertésárak. A hasított súly kilogrammjában és euróban számolt statisztika alapján az EU 27 tagállamában az átlagos sertésárak az esztendő 10. hetétől 1,4 euró (durván 345 forint) fölé emelkedtek. A VHT figyeli az összes hazai sertésvágáson belül az importsertések arányát is. Tűnjék bármilyen hihetetlennek is, de Magyarország már nem önellátó sertéshúsból. Az év első 15 hetében az összes vágás 15-20 százalékát kitevő importdisznókért többnyire magasabb árat fizettek a húsfeldolgozók, mint a hazai alapanyagért – tájékoztatott Menczel Lászlóné, a VHT titkára.
A számokból látszik, ma minden kiló disznón átlagosan 40-50 forintot veszít a termelő.
A hazai baromfihús-termelésben legnagyobb szerepe a csirkének van. A Magyar Broilerszövetség 2008 második negyedévére vonatkozó előrejelzése szerint a hizlalás önköltsége kilónként 255,1 forint, az április és június között várható felvásárlási ár ugyanakkor 240 forint. A termelők vesztesége tehát minden kiló vágócsirkén 15 forint lesz. Kuli Barnabás szövetségi titkár mindezekhez hozzáfűzte: ráadásul április első hetében még csak 232 forintot fizettek a feldolgozók a brojlerért.
A jövő még inkább kilátástalan: az unió arról akar döntést elfogadtatni tagjaival, hogy az időszakos exporttámogatáson kívül más támogatást ne fizessenek termelőiknek a tagországok. – Ezzel Brüsszel halálos ítéletet mondana a baromfiágazatra – fakadt ki a hírre Gráf József agrárminiszter. A tárcája jelenleg 14-15 milliárd forint nemzeti támogatást ad a baromfitenyésztőknek. E lehetőségek fenntartásáról nyújt most be Brüsszelnek javaslatcsomagot. Eszerint meg kellene tartani az állat-egészségügyi, a beruházásokhoz és takarmányvásárláshoz járó és igényelhető támogatásokat meg hiteleket éppúgy, mint az állatihulla-megsemmisítés költségét csökkentő szubvenciókat.
A tojástermelők költség- és jövedelemviszonyait Földi Péter, a Tojástermelők Szövetségének titkára három számmal jellemezte. A költségek 30, a termelői/felvásárlási árak 13, míg a fogyasztói árak 25 százalékkal növekedtek. Egy tojást 18,5 forintért állítanak elő, s nagyjából ennyiért is veszik meg azt a tojótyúkok gazdáitól. A vevőknek ugyanakkor 28-30 forintért adják. A titkár kalkulációja szerint a tízforintos különbség a forgalmazás költségein felül darabonként mintegy három forint nyereséget is hoz a kereskedők konyhájára.
A búzánál, árpánál, kukoricánál olcsóbb tömegtakarmányokat is hasznosító szarvasmarhákkal és juhokkal foglalkozók némileg jobb helyzetben vannak az előbbiekben említett kollégáikhoz képest. A tejtermelésre szakosodott gazdaságok piaci pozíciói a két-három évvel ezelőtti mélyponthoz képest javultak. Bognár László, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója elmondta: míg 2007-ben a tejért literenként átlagosan 69 forintot fizettek a termelőknek, addig a múlt évben megadták érte a 90 forintot is. Ezért az árért már érdemes vállalni a mindennapos törődéssel járó munkát, ám a 80 forintos termelői árakhoz nem léphet vissza a tejipar – fejtegette Bognár.
A hazai húsmarhatartás nem számottevő ugyan, de viszonylag kedvező a jövedelmi helyzete – tájékoztatott Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. A nagyobb részben kivitelre termelő ágazat a 6-9 hónapos, jó minőségű vágóborjakat olasz, görög és horvát exportra értékesíti, kilónként 600 forint fölötti áron. Nagyobb gond a nagy súlyú, hatszáz kiló körüli bikák jövedelmező hizlalása. Ezek ára kilónként 400 forint körüli, ám a drága abrak miatt alig nyereséges.
A magyarországi juhállomány az EU-csatlakozás óta csökken, jelenleg 981 ezer anyabirkát számlál. A Magyar Juhtenyésztők Szövetsége ezt a jövedelmezőség romlásával magyarázza. Míg az utóbbi tíz évben a felvásárlási ár 19 százalékkal növekedett, az összesített infláció 87 százalékos volt. A juhászat fő termékének számító pecsenyebárányok ára – a húsvéti és a karácsonyi idényben – kilónként hétszáz forint körüli.