Keserűvíz helyett Bableves

 Szíjj Ferencné polgármester annyira lokálpatrióta, annyira szereti szülőfaluját, hogy azt még szebbé, még élhetőbbé szeretné tenni. Erről így vall: „Őseim és családom számára több mint fél évszázada ad otthont, s biztos ölelő kart e kedves tájék. Megtart, mert minden lényéhez, zegéhez-zugához, fájához, bokrához egy-egy szívet melengető emlék fűz.”
A Bakonyalja vidékfejlesztési akciócsoporthoz csatlakozva több mint húsz tervet szeretnének megvalósítani. A települést régen a világon egyedülálló összetételű gyógykeserűvize tette híressé. Aztán a kutak elapadtak, viszont a község példátlan fejlődésnek indult, mert idetelepültek a bábolnai gazdaság, az IKR (hajdani kukoricatermelési rendszer) ipari üzemei, és iparűzési adójukkal hizlalták, s hizlalják ma is a bevételt. De nincs az a pénz, amit el ne lehetne költeni, akár a vállalkozásokra, a strand felújítására vagy a gazdák képzésére. Ez egy kimondottan mezőgazdaságból élő település, viszont sokan gazdálkodnak megfelelő képzés nélkül. Ezért a helyi gazdakör régi épületében szakképzési központot szeretnének létrehozni.
Kellenének szálláshelyek is. Horváth Sándor és felesége falusi turizmussal foglalkozik, évente majdnem ötszáz vendégük van a „három napraforgós” kis fogadóban. Ez azt jelenti, hogy nincs még minden szobához fürdőszoba. Ha nyernének a LEADER pályázatán, akkor „négy napraforgósok” lehetnének, sőt lószállást is építenének, hogy bekapcsolódhassanak a lovas turizmusba.
Szívesen árusítanák kis vegyesboltjukban a helyi élelmiszereket, mézeket, borokat, terményeket, hiszen a Csémi-hegy lankáin zamatos szőlők érnek.