Liliomszál milliószám

Eke Sándornak van a legszebb és a legnagyobb liliomkertészete hazánkban. Nincs párja a környező országokban sem, egészen Hollandiáig kellene menni, hogy hozzá hasonlót lássunk.
Kéthektárnyi üvegház a Dabashoz tartozó Gyónon, és mindegyik tele gyönyörű liliomokkal. Lenyűgöző látvány és illatfelhő lehetne itt, azonban ez a növény nem virágozhat ki termőhelyén, mert bimbósan leszedik, hogy könnyen, sérülésmentesen szállítható legyen. Utána a liliom már tudja, mit kell tennie: a kereskedőnél kibontja szirmait, hogy frissen, teljes pompájában kössék csokorba. Kedvelik a virágkötők, meg a vásárlók is, nagy a kereslet iránta. Ezért is foglalkozik szívesen a liliommal Eke Sándor immár húsz éve. Korábban tulipánt és kardvirágot termesztett, de valami újdonsággal szeretett volna próbálkozni, olyannal, amivel mások nem nagyon. No, de ilyen óriási tételben?
– Sokan mondják, hogy ez egy gigantikus méretű kertészet, ugyanis évente kétmillió szál liliomot adunk el. Valóban hatalmas, de a bevétel négy családra oszlik el. Ez egy igazi családi vállalkozás, hiszen itt dolgozik a feleségem, két kertészmérnök lányom és a vejem. De kell is ez a méret, hogy versenyképesek tudjunk lenni Európában.
– Csak a méreten múlik?
– Természetesen nem, hiszen a legkorszerűbb technológiával, a legújabb fajtákkal és kitűnő szakemberekkel kell dolgoznunk. De ez magában mit sem érne, ha nem lenne meg a biztos piacunk. Azt viszont magunknak kellett kialakítanunk, hiszen nagyon erős a konkurencia. A piacépítés egyik jelentős állomása volt a szigetszentmiklósi Flora Hungaria nagybani piac megalapítása, melynek szervezésében aktívan részt vettem. Aztán, amikor láttam, hogy van ennél is jobb megoldás az értékesítésre, létrehoztuk a Virágpaletta nevű, termelői tulajdonú nagybani virágkereskedést. Hetven kertész adta össze a pénzét, s fogott össze, és most már húsz városban van kereskedésünk, ahová a kiskereskedők járnak. A szövetkezettel biztos piacra tudtunk termelni, immár tizenkét éve sikeresen működik. Azóta a tagjai többszörösére bővítették és fejlesztették kertészeteiket. Hasonló módon kellene összefogniuk a magyar mezőgazdasági termelőknek is. Amíg nem akad egy-két erős akaratú, hiteles ember, aki megszervezi a hazai termelők élelmiszer-áruházláncát, addig nem lesz értéke a földnek, és a külföldi kereskedők diktálnak nekünk.
–_ Hogyan állják a versenyt a holland behozatallal?
–_ Birkózunk nap mint nap! Hogy mennyire kemény a harc, elmondok egy példát. Rendszeresen megjelenik a holland kertész kamionja, megáll a benzinkutak parkolójában, és sms-ekben odahívja a virágboltosokat. Ez egy nagyon kis költséggel működő terjesztési módszer, és a fél országot terítik így áruval. Hogy mit tudunk ellene tenni? A titkokat nem mondom el, de megoldásokat kell keresnünk, hogy ezt megelőzzük és túljárjunk az eszükön. Egy biztos: nekünk nincsenek értékesítési gondjaink, liliomunk döntő többsége saját szövetkezeti hálózatunkon és a nagybani piacon keresztül, itthon talál vevőre. A termés öt százalékát pedig Erdélyben adjuk el.
– Azért a liliomért, amiért én 300 forintot fizetek egy virágboltban, mennyit kapnak?
– Átlagosan 130-140 forintot kapunk érte, aztán a nagykereskedésekben 240-260 forintért talál vevőre. Viszont a magyar virágnak van egy nagyon nagy előnye: szebb, frissebb és tartósabb, mint a külföldi. Ezért nem félünk attól, hogy újabb külföldi behozatallal kell számolni, ha megnyílik az olasz virágpiac.