Ne halat, hálót!

Már a múlt év végén érezni lehetett, hogy baj lesz, aztán idén a fejlődő országok többségében kitört a pánik: nincs elegendő élelmiszer, ami van, az pedig megfizethetetlenül drága. Sőt, már olyan nagy és erős országokban is, mint például az USA, korlátozzák a rizs nagykereskedelmét. Ott ugyan nem törtek ki éhséglázadások, de Haititől Indonéziáig sok helyen. Válságstábokat hoztak létre nagy segélyszervezetek, s az egyes elemzőintézetek sorra jelentetik meg becsléseiket arról, milyen hatása is van, illetve lesz az élelmiszer drágulásának, a víz hiányának.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO szerint évente 30 milliárd dollárt kellene a mezőgazdaságba fektetni, hogy a világ lakosságát folyamatosan etetni lehessen. Méghozzá 2050-ig kellene ezt az irdatlan mennyiségű összeget évről évre biztosítani, ráadásul úgy, hogy folyamatosan csökken, pusztul a mezőgazdasági területek nagysága.
Nem csupán a válságterületnek számító ázsiai, afrikai, dél-amerikai országok kerülhetnek veszélybe. A FAO vezérigazgatója szerint az éghajlatváltozás és az alapvető élelmiszerek drámai áremelkedése Európa és Közép-Ázsia számos országában semmissé teszi az élelmezés terén az eddigi erőfeszítéseket. Azok az eredmények, melyeket az idén elértek az adományozó országok, csak a tünetek kezelésére elegendőek: június elejéig több mint 6,5 milliárd dollárnyi felajánlás született az éhezés és a szegénység elleni küzdelem segítésére. Az idén el lehet kerülni százmillió éhező helyzetének súlyosbodását. Magyarul e keret arra elég, hogy a FAO megvegye az idei élelmiszersegélyt és eljuttassa a megfelelő körzetekbe. A világon mintegy 850 millió alultáplált ember problémája azonban nem oldódik meg: hálót kéne adni nekik hal helyett, de ennek a hálónak a fonása sem kezdődött még el.
A másik – talán az éhezésnél is nagyobb – probléma a víz hiánya. Szakértők úgy vélik, hogy századunk igazi konfliktusforrása a víz lesz. Egyrészt a tiszta ivóvíz – a 6 milliárdból 1,5 milliárd ember nem jut naponta egészséges vízhez –, másrészt a mezőgazdaságot tápláló öntözővíz. A világszervezetek felmérése szerint 2025-ig legalább 35 országban alakulhat ki háborús helyzet a víz birtoklása, felhasználása, illetve ezek korlátozása miatt. Ki gondolná, hogy két-három éve például Barcelona csak úgy képes ellátni lakóinak igényét, hogy több ezer hektós tankhajókkal folyamatosan szállítja kikötőjébe a vizet? Cipruson pedig már második éve képtelenek a kutak hozamát az igények szerinti szintre emelni.
Ha a víz és a táplálék enynyire meghatározó lesz a következő évtizedben, akkor vélhetően az eddigieknél többet profitálhatnak azok az országok, ahol ezekből bőség van. És ilyen hely Magyarország – pontosabban ilyen hely lesz, de csak akkor, ha képes gazdálkodni kincseivel: ma még az ország igényeihez képest jóval több élelmiszert termel – bár sertésből és baromfiból egyre kevesebbet –, de a vízzel nem tud bánni. Évtizedek óta képtelen megépíteni olyan tározókat, amelyek a tavaszi és őszi csapadéktöbbletet felfognák, s az aszályos nyárra tartalékolnák. Ugyanez a helyzet a csatornákkal: ha lennének is tározók, nincs olyan rendszer, melynek segítségével a száraz területek öntözéséhez eljutna a víz. Tervek garmadával készültek, a tározók és csatornák hálózata mégis alig-alig alakul.