Repcének áll a világ

Másfél évtizede májusban végigautóztam fél Európát, s Ausztriában, Németországban a virágzó repcétől sárgállott a határ. Az idén hasonló képet mutatott a magyar határ is. A biodízel miatti kereslet jelentősen emelte, tonnánként százezer forint fölé duplázta az árát, ami megnövelte a termelési kedvet. Minden korábbinál nagyobb területen, negyedmillió hektáron került földbe a magja. Már le is aratták, és hatszázezer tonnányira becsülik az országos termést.
– Kétségtelenül jól jövedelmező növény a repce – állapítja meg Tenczel Tibor újszászi gazdálkodó –, csakhogy sokan részt kérnek a bevételből. A műtrágyák ára látványosan, több mint kétszeresére emelkedett, a gépeinkbe tankolt gázolaj is folyamatosan drágul. Az érem másik oldaláról mintha megfeledkezne a nyilvánosság.
Tenczel Tibor földjeinek minden ötödik hektárjáról aratott az idén repcét, átlagtermése meghaladja a három tonnát. Ez országos viszonylatban kedvezőnek számít. Egy gabonakereskedő cég vette meg tőle az apró fekete magvakat, tonnánként 104 ezer forintért. A terményt uszályokba rakják, majd valamelyik osztrák vagy német feldolgozóban biodízelt készítenek belőle.
Magyarországon néhány vállalkozás napjainkban is foglalkozik a dízelolajba nálunk egyelőre öt százalékban adagolt bioüzemanyag gyártásával. A Közép-tiszai Mezőgazdasági Rt. – mint azt Deme Pál vezérigazgatótól megtudom – egyik tulajdonosa a sajóbábonyi Ökooil Kft.-nek. Az üzem évente 120 ezer tonna repcéből melegsajtolással, szaknyelven extrahálással állít elő biodízelt.
– Ugye, önök néhány éve Kunhegyesen építettek egy kisebb repcefeldolgozót?
– Igen, de az most áll. Egyebek mellett azért, mert a jelenlegi magas árak nem kedveznek a hidegsajtolásnak, és ilyen technológiára épül a mi üzemünk is. Míg extrahálással két és fél kiló repcéből lesz egy kiló olaj, addig a hidegeljárással ugyanennyi repceolaj kinyeréséhez három kiló magra van szükség. Szeretnénk kimozdulni a holtpontról, csakhogy ehhez növelni kellene berendezéseink évi negyvenezer tonnányi teljesítményét.
Régebben hazánk nyugati és északi, viszonylag hűvösebb és csapadékosabb vidékeit tartották a repce igazi hazájának. Újabban pedig mindenhol belefogtak a termesztésébe, elsősorban a jövedelmezőség miatt, de nemcsak ezért.
– Hovatovább nem lesz már mit termelni – utal a hazai mezőgazdaság és a növénytermesztés gondjaira Deme Pál. Gyakorlatilag a múlté a cukorrépa, kevesebb a burgonya és a zöldborsó, alig-alig termelnek már takarmányborsót, nem is szólva az állatállománnyal együtt apadó lucernáról. Maradt a búza, a kukorica, a napraforgó, a repce, valamint az őszi és a tavaszi árpa. Féltucatnyi növényből kell „kisakkozni" a szakmai egyszeregynek számító vetésszerkezetet, a több mint négymillió hektárnyi magyar szántón.
A repcére azonban, úgy tűnik, szükség lesz, hiszen a földrészünkön egyedülállóan sok dízelautó miatt Európa-szerte nagy a kereslet a biodízel iránt. Ára együtt mozog a kőolajéval, ezért is nyilatkozta nemrég Papula László, a legnagyobb növényolajgyárat birtokló Bunge-cégcsoport magyarországi vezérigazgatója: nem lát ugyan a jövőbe, de a repce ára a következő években meghaladja a tonnánkénti százezer forintot.
A magyar piacban fantáziát lát több külföldi befektető cég is. Egyikük a Kalocsához közeli, kikötővel is rendelkező Foktőn nemrég rakta le egy évi 600 ezer tonna repce- és napraforgó-sajtoló alapkövét. Hódmezővásárhelyen pedig félmillió tonna olajos magot igénylő gyár építését tervezik.