Se vele, se nélküle?

Hazánkban uniós és nemzeti mezőgazdasági támogatásokat csaknem kétszázezer regisztrált gazdálkodónak fizet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Amikor 2004-ben a tízek csatlakoztak, akkor a Brüsszel által az újaknak kigondolt egységes területalapú támogatást (SAPS) alkalmazták. Csupán két ország, Szlovénia és Málta tért át az EU tizenöt korábbi tagállamának agrártámogatási gyakorlatára. Ez a szisztéma is változott, mert a régi tagoknak legkésőbb 2007. január elsejéig be kellett vezetniük az egységes mezőgazdasági támogatási rendszert, röviden az SPS-t.
Mi, keletiek a kezdeti évben csupán a negyedét kaptuk az uniós gazdák támogatásának. Az ígéret szerint 2004-től számítva tíz év múlva érjük el a száz százalékot. Ám a nemzeti kormányoknak kegyesen megengedték, hogy harminc százalék nemzeti pénzzel kiegészíthetik az EU-keretét. Mindeközben Nagy-Britannia kezdeményezésére egyre erősödnek azok a hangok, hogy az unió közös agrárpolitikája (KAP) túlságosan pazarló. Az uniós polgárok mind nehezebben értik meg: miért kell az ő adójukból a közösségi költségvetés majd’ felét a mezőgazdaságra költeni?
Nos, ez a háttere a KAP folytonos reformjának, aminek célja a támogatások termeléstől való függetlenítése. Az új ideológia szerint minden gazdálkodó azért kapja meg a „történelmi jogon” szerzett jövedelemtámogatást, mert a mezőgazdaság az egész népesség számára szolgáltat. Méghozzá élhető környezetet, ápolt vidéket, valamint az állatok és a növények kímélésével – igaz, a világpiaci versenytársakénál drágábban előállított, de – egészségesebb élelmiszereket. Egyébként a KAP jövőjét, létét vagy akár megszüntetését is eldöntheti, hogy az említett közjavakhoz miként viszonyul a társadalom.
Az elvek mögött, mint máshol Európában, nálunk is eltérő érdekcsoportok állnak: társas vállalkozások, fejlődőképes családi gazdaságok, illetve a generációváltás letéteményeseinek számító fiatal gazdák. Az árak hol fenn, hol lenn vannak, és minden korábbinál nagyobb a bizonytalanság. Oly mindegy, hogy milyen jogcímen fizetnek, csak jöjjön a számlára az uniós pénz, ami nagyon is kell a jövedelmező gazdálkodáshoz.
Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a múlt csütörtökön, SPS – kétségek és lehetőségek címmel nyílt vitanapot tartott. Hatalmas volt az érdeklődés, több mint hatszázan töltötték meg a Parlament felsőházi termének padsorait és karzatait. Európai parlamenti és magyar szakértők, agrárminisztériumi és érdekképviseletek vezetői, valamint kutatók szedték ízeire a bonyolult témát. Legtöbbjük nyíltan vagy burkoltan próbálta erősíteni a hazát megosztó nagy pártok véleményét.
Az SPS támogatási rendszerről szóló törvénytervezet már a parlamenti képviselők előtt fekszik, s néhány héten belül döntenek róla. Elfogadásának nagyobb a valószínűsége, mint elutasításának. A nyílt napon felszólalók felvetettek néhány ésszerű módosítási javaslatot is. Az SPS-ben külön életet él, mégis egymást feltételezi az önálló vagyoni értéket képviselő támogatási jogosultság és a termőföld. Föld nélkül a támogatási jogosultság mit sem ér, ezért utóbbi adás-vételét sokak szerint adóztatni kellene.
Mindenesetre hazánk – ha az Országgyűlés megszavazza az új támogatási rendszer 2009. januári bevezetését, akkor – az új uniós tagállamok közül elsőként tér át az SAPS-ról az SPS-re. Olyan ez, mint a rendszerváltás. Előttünk még senki nem próbálta ki a szocializmusból a kapitalizmusba vezető utat.