Szürke bozótharcosok

Képezik magukat a fiatal gazdák. Január derekán például az ifjú kertészeknek és növénytermesztőknek szervezett egész napos szakmai konferenciát a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége, az AGRYA. A szakértők által tartott előadásokat követően a kertészeti szekcióban a versenyképességről és a termelői összefogásról tartottak fórumot. A hazai kertészet versenyképességét – a Magyar Agrárkamarával közös felmérésükre támaszkodva – Kozak Anita, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa elemezte. Nem sok jóról adhatott számot. A zöldség- és gyümölcstermesztés agrárgazdaságon belüli részaránya folyamatosan csökken: 2000-ben még 26, 2007-ben pedig már csak 22 százalékos volt.
A kertészetet különösen megrázta az uniós csatlakozás. Azóta rohamosan nő a behozatal – és nemcsak déligyümölcsből, hanem például paradicsomból és almából is. Magyarország zöldségfélékből még nettó exportőrnek számít – tehát több a kivitelünk, mint a behozatalunk –, ám gyümölcskivitelünk hét-nyolc éve stagnál, ezért gyümölcsfélékből hazánk már nem önellátó.
Magyarország az EU csatlakozás előtt viszonylag magas importvámokkal védte élelmiszergazdaságát, így a kertészetet is – jegyezte meg Szabó Márton, a Kopint-Tárki vezető kutatója. A mesterséges védelem a csatlakozást követően visszaütött. Nem csoda, hogy a volt KGST országok sorra felfedezték a magyar zöldség- és gyümölcspiacot is.
A szervezetlen értékesítés és az áru gyenge színvonalú tálalása, vagyis az elmaradott csomagolás még a rendszerváltást követő második évtizedben is sújtja a kertészetet. A magyar termelők képtelenek tudomásul venni, hogy lejárt az egyéni bozótharcosok kora. Természetesen nem ejtették őket fejre, megvan erre a magyarázat, méghozzá a legális vállalkozások abnormálisan magas adó- és foglalkoztatási terhelése. Magyarul: nem éri meg csatlakozni termelői csoporthoz vagy tészhez. Jövedelmezőbb a fekete- vagy a szürkegazdaságban „matatni.”
A fentiekből már érthető, hogy az összes kertészeti termékből miért csupán 15 százalékos a tészek (a termelői értékesítő szervezetek) részesedése, az elvárt 30-40 százalék helyett. Az elaprózott, váltakozó minőségű árualap zömét ömlesztve vagy konténerekben adják el a kistermelők, őstermelők, lehetőleg azonnal és készpénzben kérve az árat. Lényegében ez a jelenség magyarázza a hazai kertészeti termelés szélsőségeit: az elmaradottságot az egyik, míg a korszerű, európai színvonalat a másik oldalon.
Furcsa fricskája a sorsnak a kézimunka-igényes kertészkedés folytonos munkaerőhiánya és a munkanélküliség együttes megléte. Különösen jellemző ez az észak-magyarországi, valamint az észak- és dél-alföldi régiókban, ahol a hazai kertészet nem kis része összpontosul. A fórumon felszólaló Szakács Roland, fiatal tiszadobi kertész a jelenséget az eltúlzott állami segélyezéssel magyarázta. Ha például a segélyeket megfeleznék és a felszabaduló összegekkel a munkaadókat foglalkoztatásra ösztönöznék, akkor mindjárt nagyobb kedvvel jelentkeznének munkára az „úgynevezett” munkanélküli tömegek.