Forró-e az uniós kása?

Az EU tervezett növényvédelmi szabályozása hallatán még az ősszel   így fakadt ki Kleofász Mátyás, a Bayer Hungária munkatársa: „Egészségesen fogunk éhen halni?” Azóta eltelt fél év, s hál’ istennek nem eszik olyan forrón az „uniós hatóanyagkását”. A hazai növényvédő és növénytermesztő szakemberek sokkal nyugodtabbak, mint az őszi pánik idején voltak. A jelenlegi szövegtervezet valóban enyhébb korlátozást jelez, de a végleges szabályozásra pár hónapot még várni kell – foglalta össze a gazdák nézőpontjából a lényeget József Csilla, a Syngenta Kft. szakértője.
Hogy mi okozta a páni félelmet, arról Tőkés Gábor, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal engedélyezési mérnök szakértője beszélt nemrég az Agrár Európa Klub fórumán. Az EU gyökeresen új növényvédelmi szabályozásáról ezekben a hetekben döntenek, de már 2005-től napirenden van az unió bizottságának (EB) rendelettervezete. Csakhogy időközben ismertté vált az Európai Parlament (EP) álláspontja is, miszerint a forgalomban lévő növényvédő szerek hatóanyagainak legalább négyötödét kivonják a forgalomból. Közéjük tartoznak például a triazolok is. Ezek nélkül a gyümölcsök és gabonafélék védelme nehezebb és drágább lesz, mondják a szakemberek. Egészen brutális hírek keltek szárnyra például arról, hogy az unió eredeti, versenyképességet növelő szándékával szemben épp az azt csökkentő következményekkel kell számolni. Sűrűn idézték például az olaszországi Nomisma intézetnek a búzatermés csaknem 30, a burgonyahozam 50, a szőlőmennyiség tízszázalékos visszaesését vizionáló előrejelzését.
Tőkés Gábor szerint az EP a közelmúltban elállt túlzó javaslataitól, és most mindöszsze 15 százalékosra teszik a hatóanyagok kivonását. Azt is fokozatosan, ugyanis a növényvédő szerek „lelkének” tíz évre szól a jogosítványa. Ez azt jelenti, hogy a hazai kiskertekben és a nagyobb gazdaságokban 2011 és 2019 között kell számolni a lejáró engedélyek esetleges következményeivel. A szakértő pontos hatóanyagokról és növényvédő szerekről azért nem szívesen beszélt, mert a rendelet még nem végleges, némely területen még nagy a bizonytalanság. Azt viszont megerősítette, hogy korántsem annyira vészes a helyzet, mint a múlt esztendőben volt.
Magyarország mindvégig tiltakozott az EU 27 tagállamát három növényvédelmi zónára osztó elképzelés ellen. Kezdetben számos partnerünk akadt, ám a sorozatos politikai alkuknak köszönhetően hazánk végül egyedül maradt. Pedig aki figyelt a földrajzórákon, annak is képtelenségnek tűnhet, hogy mi például Angliával, Hollandiával és Németországgal kerültünk a középső zónába. S minthogy zónánként egységes az engedélyeztetés, a kontinentális klímán gazdálkodó magyaroknak ugyanazt a növényvédelmi technológiát kellene átvenniük, amit mondjuk az atlanti klíma áldásait élvező Angliában.
Meglepő módon az unió parlamentje sietett a segítségünkre, elutasítva a minden logikát és szakismeretet nélkülöző zonális beosztást. A bizottság azonban nem engedett, mondván: a növényvédelmi szabályozás alapja a háromzónás felosztás és az egységes szerengedélyezés. Tőkés szerint zónaügyben végül olyan kompromisszum született, amely némileg figyelembe veszi hazánk és az EP álláspontját. Eszerint az egyes tagállamok korlátozott jogot kapnak majd természeti sajátosságaik figyelembevételére, de ennek valódi jelentőségére csak az alkalmazás során derülhet fény.
Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) nyomására az EU egyre szigorúbb – lényegében a saját gazdálkodóit sújtó – állat- és növény-egészségügyi, valamint élelmiszer-biztonsági előírásokat vezet be. Az EP meglehetősen erős „zöld” frakciójának képviselői – miközben a környezetvédelem mellett érvelnek – nem veszik észre, hogy sajátos magatartásukkal lényegében megágyaznak a betegségeknek ellenálló, genetikailag módosított (GMO) növényfajtáknak. Mellesleg ezek ellen ők tiltakoznak a leghangosabban…