Granulátum tejelőgépeknek

Kiskorában, amikor a többiek még mozdonyvezetők meg űrhajósok akartak lenni, Szendrei László mindenki megrökönyödésére azt mondta, ő tehenész lesz. S valóban, a Makláron élő agrármérnök megvalósította álmát, ma az Eger melletti majorban, saját gazdaságában harminc jószág adja a tejet. Csakhogy épp az önállósodása idején zuhant felére a tej felvásárlási ára. Így gyorsan megoldást kellett keresnie.

– Kicsinek nagy vagyok, nagynak meg kicsi – így töprengett Szendrei László. Ám nem tudott beletörődni, hogy csak a több százmillió forintos fejőházzal, zárt mosatórendszerrel dicsekvő nagyüzemek produkálhatnak kifogástalan minőségű tejet. Hiszen Svájcban is megtehetik a gazdák, hogy sajtárba fejjenek… Igaz, ott generációkon át hagyományozódott apáról fiúra a szakmai tudás és gondosság. A maklári állattartó mégis eltökélte, hogy megtalálja a maga kisgazdaságának a helyét. Korábban ugyanis, mikor egy nagyüzemben főállattenyésztő volt, furcsa hiányérzete támadt: a sok teendő mellett épp a jószágok közelébe nem jutott. Másfél éve aztán megvette az egerszóláti Bori-majorban berendezett telepet, ahol ma már szigorú napirend szerint élnek a fekete-fehér tarka tehenek. A holstein-fríz amolyan „tejelőgép”, magyarázza a mérnök, csakhogy az sem mindegy, hogy milyen takarmányon él.