Kannában lötyög a tojás

A Szerencsi Mezőgazdasági Zrt. új létesítménye vi­­lág­­színvonalú. Ez ám a sterilitás! A belépéshez nyilatkozat kell: nincs fertőző betegségem, kezem fertőtlenített, ráadásul fehér köpenyt, lábzsákot és hajhálót kapok. Négy darab 3600 literes, csillogó fémtartály, tojásokat tálcáról magához szippantó törőgép, hőcserélő, pasztörizáló, szűrőberendezés, adalékanyagokat mérő manipulátor: ezek mind arra szolgálnak, hogy a készülő tojáslé a káros baktériumoktól teljesen mentes legyen. A levet 4 Celsius-fokon tárolják: a natúr tojáslé harminc napig eltartható, adalékanyagokkal akár kilencven napig is. A technológia amerikai, s a 900 négyzetméteres csarnokban 10-12 betanított és szakképzett munkás óránként 35-36 ezer, évente pedig 50 millió tojást tud feldolgozni. Eleinte egy, később akár két műszakban is dolgozhatnak.

 

Mindezt kísérőmtől, Soltész József műszaki igazgatótól tudom meg, aki elmondta azt is, hogy tojásfeldolgozó üzemük ma legnagyobb az országban, s létrehozása cégük elnök-vezérigazgatójának, Osvay György­nek régi terve volt. A közel 460 millió forintos beruházáshoz hozzásegített az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program pályázatán nyert 137 milliós támogatás is, ám jelentős része önerőből és hitelből valósult meg.

 

Az ötlet igazán jó egy olyan társaságnál, ahol a gazdasági helyzet ellenére évi százmilliónál is több tojást termelő baromfiágazatuk nyereséges. A héjas tojást a románok is veszik, s minden bizonnyal keresett cikk lesz a vevő igénye szerint feldolgozott háromféle tojáslé is, a hazai és külföldi piacokon egyaránt. Felmé­­réseik szerint az igény ná­­lunk is felfutóban van. A tengerentúli országok élelmiszerüzemei 40-50, a nyugati országokéi pedig 30 százalékban már csak az így feldolgozott tojást használják. Talán nem véletlenül, hiszen nincs gond a tojástárolással, a -feltöréssel s a veszélyes hulladéknak számító héj elhelyezésével. A vevő a tojáslét hűtés, pasztörizálás után úgy és olyan kiszerelésben kapja, ahogy óhajtja: kannában, tartályokban vagy éppen konténerekben.

 

Ez nem olyan, mint a rég bevált porított tojás, hiszen nem kell hígítani, ami nagy előny. Mivel a szerencsi tojás amúgy is kelendő, csak annyit dolgoznak fel, amennyit héjastól nem tudnak eladni. Másrészt az üzem kapacitása is behatárolja a mennyiségét, ami tojástermelésüknek mintegy a felét-negyedét érinti majd. Ezért úgy tervezik, hogy más észak-magyarországi termelőtől is vásárolnak majd alapanyagot. Ha már teljes gőzzel beindul az üzem (várhatóan év végére, a jövő év elejére), talán boltokban is vehetünk otthoni felhasználásra egyliteres tojáslét. De termékeik zömére főleg a nagyfogyasztók, többek között a közkonyhák, az éttermek, a majonézgyártók, a menzák és a hotelek részéről lesz igény. Hogy mennyiért? Mivel a tojás darabja 20 forintnál kezdődik, a tojáslé literenkénti ára 400 forintnál kevesebb biztos nem lesz, bolti árát pedig az áruházak szabják meg.

 

Hogy mi lesz a héjjal? Azt is feldolgozzák: a mosott hé­­jat fa­­lun gyakran kiszárították, megőrölték, mert kal­cium­­tar­­talma miatt kiváló csonterősítő. Szerencsen –meg­­felelő el­­já­­rás után – saját baromfijaik, sertéseik, szarvas­­­marháik ta­­karmányát dúsítják vele.