Negyedszázada talpon

Bár a gazdaságot hol a belvíz, hol az aszály sújtja, mégis virágzik, mert mindig keresik a jobbat, a megújulás lehetőségeit. Ebben nagy lépés volt, amikor egy nagy teljesítményű traktorral vontatható dréngolyós mélylazítót, népiesen „görényt” vásároltak, ami 50-60 centiméter mélységben járatokat váj a talajban. Csapadékbőség, belvíz idején a víz a vájatokban tárolódik, így a tavaszi munkákat olykor két-három héttel korábban kezdhetik meg, mint hagyományos művelés esetén, hiszen a gépek nem süllyednek bele a „feneketlen” sárba. Nyáron, nagy szárazság idején pedig a növények ezekből a járatokból pótolják a hiányzó csapadékot. Ezt a mélylazítást elég 2-3 évente megismételni, addig használhatók a járatok. Ezzel a hazánkban – sajnos – nemigen elterjedt módszernek a segítségével is magyarázható, hogy Sántáék lényegesen jobb termésekkel büszkélkedhetnek az utóbbi években. S mivel nemcsak növénytermesztéssel, hanem állattenyésztéssel is foglalkoznak, a megtermelt takarmányt igyekeznek mind nagyobb mennyiségben föletetni jószágaikkal.

Időközben át kellett alakítani állatállományuk összetételét is. Tavaly őszig a birka mellett pulykahizlalással is foglalkoztak, de ez utóbbival felhagytak. Többször előfordult ugyanis, hogy a felvásárlók a kész, húszezres turnusokat pár hónapos késéssel szállították el, s a túltartás során keletkezett többletköltségeket nekik kellett lenyelniük. Most, hogy húsmarha¬tenyész¬tésbe kezdtek, sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva a piac szeszélyei-nek, hiszen ha kell, kivárnak a marhák eladásával. Ma még azonban nem a szarvasmarhák, hanem a juhok vannak többségben: mintegy ezerötszáz anya legel a birtokon, ahol a magyar fésűs és a német húsmerinó keresztezései váltották be legjobban a hozzájuk fűzött reményeket.